„Nem antiszociális, csak nehéz természet?” – A jel, amit sokan félreértenek

„Nem antiszociális, csak nehéz természet?” – A jel, amit sokan félreértenek

Sokszor halljuk egy vita közben: „Ne legyél már antiszociális!”

De vajon tényleg ezt jelenti, ha valaki makacs, nehezen alkalmazkodik, vagy éppen nem ért egyet velünk?

A valóság ennél jóval összetettebb. Az antiszociális személyiségzavar nem egy rossz nap, nem egy kellemetlen viselkedésforma, és nem is egyszerű modortalanság. Egy olyan személyiségműködésről van szó, amely komoly hatással lehet a családi, munkahelyi és emberi kapcsolatokra. A témáról Molnár József lelkész, lélekgyógyász beszélt a Csak 10 Perc rovatban.

 

Több mint egy sértő jelző

Az „antiszociális” kifejezést a hétköznapi beszédben gyakran használjuk olyan emberekre, akik visszahúzódók, nehezen barátkoznak vagy egyszerűen csak nem kedvelik a társaságot.

A pszichológia azonban egészen mást ért alatta.

Az antiszociális személyiségzavar a személyiségzavarok egyik formája, amelyet a szakirodalom szerint a társadalmi normák figyelmen kívül hagyása, az empátia hiánya, a manipuláció és a mások érdekeinek semmibevétele jellemez. A beszélgetésben elhangzottak szerint a népesség körülbelül 3 százalékát érintheti, és a férfiaknál jóval gyakoribb jelenség.

Ez már nem egyszerűen karakterkérdés, hanem egy mélyebben gyökerező személyiségműködés.

 

A gyökerek sokszor a gyermekkorig nyúlnak vissza

A személyiségzavarok ritkán alakulnak ki egyik napról a másikra.

A szakemberek szerint gyakran olyan gyermekkori tényezők állnak a háttérben, mint a tartós elhanyagolás, a bántalmazás, a súlyos családi konfliktusok vagy bizonyos magatartási zavarok. Azoknál a gyermekeknél, akik hosszabb ideig instabil, kiszámíthatatlan környezetben élnek, nagyobb eséllyel alakulhatnak ki olyan személyiségvonások, amelyek később komoly kapcsolatépítési nehézségekhez vezetnek.

A modern pszichológiai kutatások is azt mutatják, hogy a korai kötődési sérülések jelentősen befolyásolhatják az empátia, a bizalom és az érzelmi szabályozás fejlődését.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden nehéz gyermekkorú ember antiszociális személyiségzavarral fog élni. A korai tapasztalatok azonban fontos kockázati tényezőt jelenthetnek.

 

A tulajdonság, ami elsőre még vonzó is lehet

Talán ez az egyik legmeglepőbb része a történetnek.

Az antiszociális személyiségzavarral élő emberek nem feltétlenül tűnnek problémásnak első találkozáskor.

Sőt.

Gyakran kifejezetten karizmatikusak, magabiztosak, jó kommunikációs készséggel rendelkeznek, és határozott vezető benyomását keltik. Sokszor sikeresnek látszanak, pontosan tudják, hogyan érjék el céljaikat, és rendkívül meggyőzőek tudnak lenni.

A nehézségek általában hosszabb távon jelennek meg.

Amikor a kapcsolat mélyül, egyre inkább láthatóvá válhat, hogy a másik ember érzései, szükségletei vagy érdekei háttérbe szorulnak a saját célok mögött.

 

Amikor az empátia hiányzik

Az egyik legfontosabb jellemző az empátia jelentős csökkenése vagy hiánya.

Az érintett személy sok esetben nem érzi át, hogy viselkedése milyen hatással van másokra. Nem jelenik meg valódi bűntudat, megbánás vagy szégyenérzet akkor sem, amikor másoknak fájdalmat okoz. A kapcsolatokban gyakran inkább eszközként tekint az emberekre, mint egyenrangú partnerre.

Ez a környezet számára rendkívül megterhelő lehet.

A családtagok, kollégák vagy barátok idővel úgy érezhetik, hogy folyamatosan alkalmazkodniuk kell, miközben az ő igényeik soha nem kapnak valódi figyelmet.

 

Miért olyan nehéz együtt élni vele?

A kapcsolatok egyik alapja a kölcsönösség.

Ha ez eltűnik, a kapcsolat fokozatosan egyoldalúvá válik.

Az antiszociális személyiségzavarral élő ember gyakran ragaszkodik ahhoz, hogy a dolgok az ő elképzelése szerint történjenek. Amennyiben ellenállásba ütközik, könnyen megjelenhet az agresszió, a fenyegetés vagy a manipuláció különböző formája. Emiatt a környezet gyakran félelem, bizonytalanság vagy állandó feszültség között él.

Nem véletlen, hogy sokan megkönnyebbülést éreznek, amikor végül kikerülnek egy ilyen kapcsolatból.

Munkahelyen ez jelentheti egy munkahelyváltás örömét. Családi kapcsolatban azonban a helyzet jóval bonyolultabb és fájdalmasabb lehet.

 

Lehet változni?

Ez az egyik legfontosabb kérdés.

A beszélgetésben elhangzottak szerint a változás nem könnyű, mert az érintettek jelentős része nem ismeri fel vagy nem fogadja el saját működésének problémás oldalait. Gyakran csak akkor jelenik meg a változás iránti motiváció, amikor egy fontos kapcsolat elvesztésének veszélyével szembesülnek.

A szakemberek szerint a teljes személyiségátalakulás ritka, ugyanakkor az önismereti munka, a pszichoterápia, az önkontroll fejlesztése és az érzelmi érzékenyítés segíthet abban, hogy az érintett ember működése alkalmazkodóbbá váljon.

A legfontosabb talán az, hogy felismerjük: az antiszociális személyiségzavar nem egyszerű rosszindulat, hanem egy összetett pszichológiai probléma. Ettől azonban a környezet szenvedése még nagyon is valós.