Lehet egy apának szülés utáni depressziója? Amit a kutatások mondanak

Nem divatszó és nem kitaláció. A számok régóta megvannak, csak nálunk ritkán kerülnek szóba.

Amikor először láttam ezt a témajavaslatot, azt hittem, hogy viccel valaki. Hiszen egy apa nem szül.

Nem szül. De az elmúlt évtizedekben megváltozott, hogy mi mindenben vesz részt.

 

Amiben az apák ma benne vannak

Korábban egy férfi jellemzően akkor kapcsolódott be a gyerek életébe, amikor az már járni kezdett, és lehetett vele focizni. A terhesség, a szülés, az első hónapok nem tartoztak rá.

Ma más a helyzet. Az apa megveszi a terhességi tesztet, együtt nézi a vonalakat, együtt választ orvost, elkíséri a párját a vizsgálatokra, ott van a szülésen, és eljár a felkészítő tanfolyamokra.

Aki ennyire benne van egy folyamatban, az abból nem tud kimaradni lelkileg sem.

 

A szám, ami eldönti a kérdést

Egy 2010-es, a JAMA-ban közölt átfogó elemzés (Paulson és Bazemore) negyvenhárom vizsgálat adatait vetette össze. Az eredmény: az apák nagyjából 10,4 százalékát érinti a várandósság vagy a szülés utáni időszak depressziója.

Egyetlen szakaszban ennél jóval rosszabb az arány. A szülés utáni harmadik és hatodik hónap között a vizsgálatok 25 százalék körüli értéket mértek.

Ez tehát nem néhány különleges eset. Ez minden tizedik apa.

 

A szám önmagában nem magyarázza meg, miért hallgatunk róla

Tíz százalék sok. Attól még nem tudjuk, mi tartja bent a tüneteket.

Arra van egy másik kutatási irány. Azt vizsgálták, hogy a férfiassághoz kötött normák hogyan függenek össze a tünetekkel, és két dolog emelkedett ki: az önállóság kényszere és a munka elsőbbsége együtt járt a depressziós tünetekkel. Ugyanakkor a megélt társas támogatás fordítva: ahol volt, ott kevesebb tünet volt.

Magyarul: pont az a beállítódás nehezíti, ami a férfitól elvárás. Old meg magad, és dolgozz.

Az adásban ezt a vendég úgy fogalmazta meg, hogy van egy szemüveg, amin keresztül a társadalom csúnyán néz az otthon maradó apára. A kutatás ugyanezt méri, csak számokban.

 

Miért nem lehet kivárni

Azért, mert nem csak a szülőkről szól.

A gyerekekre gyakorolt hatást külön vizsgálták, és azt találták, hogy az apa szülés utáni depressziója összefügg a gyermek későbbi viselkedési nehézségeivel, a fiúknál kifejezettebben.

Vagyis az a mondat, hogy majd elmúlik, nem semleges döntés.

 

Mi segít, és mi az, ami elvileg segítene

Az adásban elhangzik a hagyományos válasz: igyunk rá egyet, jöjjön össze a baráti társaság. A vendég maga tette hozzá, hogy egy lazulós délután sokat tud segíteni, de nem old meg mindent, és nem is mindenkinek jelent segítséget négy pálinka.

A valódi tartóerő a család és a barátok lennének. Csakhogy a beszélgetés itt kimond egy kellemetlen dolgot: ezek közül jellemzően egyik sincs meg. A mai fiatal szülők nagy része maga is elvált szülők gyereke, a baráti kapcsolatok pedig egyre inkább elszigetelődnek.

Ha nincs, akire számítani lehetne, akkor marad a szakember.

És itt hangzik el a beszélgetés legjobb mondata, amit érdemes pontosan érteni: a pszichológus azért tud segíteni, mert nem szereti a klienst. Nem érzéketlenségből. Hanem mert csak érzelmi távolságból lehet úgy bevonódni, hogy az a másiknak használjon.

 

Egy megjegyzés a szakmai háttérről

A műsor vendége Molnár József lelkész, aki lélekgyógyászként is dolgozik. Amit a beszélgetésben elmond, az ebből a munkából származik, és ebben hiteles. A cikkben szereplő arányszámok és kutatási eredmények viszont nem tőle származnak, hanem a fent megnevezett publikációkból, és ezt tisztességes szétválasztani.

Ha van a környezetedben olyan apa, aki most lett apa és nem találja a helyét, akkor nem az a kérdés, hogy joga van-e hozzá. Az a kérdés, hogy szólsz-e neki.