Nem a keresztrejtvény védi meg leginkább az agyadat – hanem az, ha kilépsz a megszokottból

Mit teszünk azért, hogy megőrizzük az agyunk egészségét? Sokan vitamint szednek. Mások keresztrejtvényt fejtenek vagy memóriajátékokat játszanak.

Ezek mind hasznos szokások lehetnek, de a modern idegtudomány szerint van egy ennél is fontosabb tényező: az agy akkor marad igazán fiatal, ha rendszeresen olyan feladatok elé állítjuk, amelyek valódi kihívást jelentenek számára.

Ez elsőre talán meglepően hangzik, mégis egyre több kutatás támasztja alá, hogy az új helyzetek, az ismeretlen feladatok és a tanulás sokkal intenzívebben aktiválják az agyat, mint azok a tevékenységek, amelyeket már rutinszerűen végzünk.

 

A rutin kényelmes – de az agyunknak kevés

Az emberi agy rendkívül takarékosan működik.

Ha egy feladatot sokszor ismétlünk, idővel automatizmussá válik. Autót vezetünk ugyanazon az útvonalon, ugyanazokat a mozdulatokat végezzük sportolás közben, ugyanazokat a feladatokat oldjuk meg a munkahelyünkön.

Ez természetes folyamat, hiszen így kevesebb energiára van szükség.

Csakhogy az agy fejlődése szempontjából ez már nem jelent komoly kihívást. A beszélgetésben is elhangzott, hogy egészen más agyi aktivitás figyelhető meg akkor, amikor valaki egy teljesen új feladattal találkozik, mint amikor egy már jól ismert rutint hajt végre.

A tanulás, az alkalmazkodás és a problémamegoldás ugyanis sokkal több idegi kapcsolatot mozgat meg.

 

Az agy a nehéz feladatoktól fejlődik

A szakértő egy egyszerű példával szemléltette ezt. Ha valaki évek óta kerékpározik, a mozgás már szinte automatikus. Az idegrendszer pontosan tudja, mit kell tennie. Ha azonban ugyanaz az ember először próbál ki stoplis kerékpáros cipőt, hirtelen minden megváltozik. Új mozdulatokat kell megtanulnia, figyelnie kell az egyensúlyra, a kioldásra, a koordinációra. A feladat nehezebbé válik. Éppen ezért az agy is intenzívebben dolgozik.

Ez a gondolat messze túlmutat a kerékpározáson. Minden olyan tevékenység – legyen az egy új hangszer, egy idegen nyelv, egy új sport vagy akár egy ismeretlen számítógépes program –, amely kizökkent bennünket a megszokottból, új alkalmazkodásra készteti az idegrendszert.

 

A kihívás nem ellenség, hanem edzés

Sok ember ösztönösen kerüli azokat a helyzeteket, amelyek nehéznek tűnnek. Pedig éppen ezek jelenthetik az agy számára a legnagyobb fejlődési lehetőséget.

A beszélgetésben hangsúlyosan elhangzott, hogy amikor valami kényelmetlen, bizonytalanságot kelt vagy koncentrációt igényel, az agy sokkal intenzívebben aktiválódik, mint egy rutinfeladat során. Éppen ezért a fejlődés egyik feltétele, hogy időről időre vállaljuk ezeket a kihívásokat.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden nap extrém helyzetekbe kell sodornunk magunkat. Sokkal inkább azt, hogy ne ragadjunk bele a megszokásba.

 

Mit mond a tudomány?

Az idegtudomány egyik legfontosabb fogalma a neuroplaszticitás, vagyis az agy azon képessége, hogy új idegi kapcsolatokat hozzon létre és alkalmazkodjon a változó környezethez.

A The Lancet Commission on Dementia Prevention, Intervention and Care szerint a demencia kialakulásának kockázatát több életmódbeli tényező is befolyásolhatja. Ezek közé tartozik a rendszeres szellemi aktivitás, az egész életen át tartó tanulás, a fizikai mozgás, a társas kapcsolatok fenntartása és a megfelelő alvás.

A kutatások szerint ezek együttesen hozzájárulhatnak az úgynevezett kognitív tartalék (cognitive reserve) kialakulásához. Ez azt jelenti, hogy az agy gazdagabb kapcsolatrendszert épít ki, amely hosszabb ideig képes kompenzálni az öregedéssel járó változásokat.

A jelenlegi tudományos álláspont ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy ezek a tényezők csökkenthetik a kockázatot, de nem garantálják a demencia megelőzését.

 

A zenészek agya valóban másképp működik

A beszélgetés egyik legérdekesebb része a zenéről szólt. Nem véletlenül.

A képalkotó vizsgálatok azt mutatják, hogy a hangszeres zenészek agyában bizonyos motoros és szenzoros területek valóban eltérően fejlődnek.

Egy zongorista egyszerre használja mindkét kezét, gyakran eltérő mozdulatokat végez, miközben a lábával is szabályozza a pedálokat. Ez rendkívül összetett koordinációs feladat, amely hosszú éveken át intenzíven terheli az idegrendszert.

Hasonló alkalmazkodás figyelhető meg más összetett készségek esetében is, ahol az agynak folyamatosan új mozgásmintákat és érzékszervi információkat kell összehangolnia.

 

Az agy képes új feladatokat találni magának

A modern idegtudomány egyik leglenyűgözőbb felismerése, hogy az agy rendkívüli alkalmazkodóképességgel rendelkezik. Bizonyos esetekben – például veleszületett látássérülés esetén – azok az agyterületek, amelyek eredetileg a látás feldolgozásáért felelnének, részben más érzékszervi információk feldolgozásában vesznek részt.

Ez jól mutatja, hogy az idegrendszer nem statikus rendszer. Folyamatosan alkalmazkodik ahhoz, milyen feladatokat kap. És ez az alkalmazkodóképesség egész életünk során velünk maradhat.

 

A legnagyobb akadály sokszor mi magunk vagyunk

A beszélgetés végén egy fontos gondolat hangzott el. Sokszor nem a lehetőségek hiányoznak. Hanem az első lépés.

Új sportot tanulni.

Korábban kelni.

Hangszeren játszani.

Nyelvet tanulni.

Vállalkozást indítani.

Mindez elsőre nehéznek tűnhet.

Pedig éppen ezek a változások késztetik munkára az agyat. Nem kell egyszerre hatalmas célokat kitűzni. Elég mindig a következő lépésre koncentrálni. Mert minden új készség, minden leküzdött félelem és minden megtanult dolog egy újabb lehetőség arra, hogy az agyunk megőrizze rugalmasságát. És talán ez a demencia megelőzésének egyik legfontosabb üzenete.

Az agy nem attól marad fiatal, hogy óvjuk minden kihívástól, hanem attól, hogy folyamatosan adunk neki új okot a fejlődésre.