Többszörös személyiségzavar: valóban létezik, vagy csak a filmek világában találkozhatunk vele?

Többszörös személyiségzavar: valóban létezik, vagy csak a filmek világában találkozhatunk vele?

Van, aki szerint ez csupán hollywoodi forgatókönyvírók fantáziájának szüleménye. Mások úgy gondolják, hogy démoni megszállottság állhat a háttérben. A valóság ennél sokkal összetettebb.

A többszörös személyiségzavar, mai hivatalos nevén disszociatív identitászavar (Dissociative Identity Disorder – DID) valóban létező pszichiátriai kórkép. Rendkívül ritka, sok félreértés övezi, és gyakran még a szakemberek számára sem egyszerű felismerni. Éppen ezért fontos különválasztani a filmes ábrázolást a tudományosan ismert tényektől.

 

Nem hangulatingadozásról van szó

Mindannyian viselkedünk másként különböző helyzetekben.

Másképp beszélünk a munkahelyen.
Másképp a családunkkal. És másképp a barátainkkal. Ez teljesen természetes.

A disszociatív identitászavar azonban ennél sokkal mélyebb jelenség. Ilyenkor az érintett személyiségében két vagy több, egymástól jól elkülönülő identitás vagy személyiségállapot jelenhet meg, amelyek eltérő emlékekkel, viselkedéssel, gondolkodásmóddal és önazonosság-érzéssel rendelkezhetnek. A beszélgetésben is elhangzott, hogy ezek az úgynevezett „alszemélyiségek” akár teljesen eltérő életkorúnak, neműnek vagy személyiségűnek is érezhetik magukat.

Ez tehát nem egyszerű hangulatingadozás, és nem is ugyanaz, mint a bipoláris zavar vagy a skizofrénia.

 

Hogyan alakulhat ki?

A jelenlegi tudományos ismeretek szerint a disszociatív identitászavar kialakulásának legfontosabb kockázati tényezője a súlyos, ismétlődő gyermekkori trauma.

Ez lehet például:

• tartós bántalmazás,
• súlyos elhanyagolás,
• családon belüli erőszak,
• vagy más olyan élmény, amelyet a kisgyermek még nem képes feldolgozni.

A szakemberek úgy vélik, hogy a gyermek ilyenkor egyfajta pszichés védekezési mechanizmusként „leválasztja” a traumatikus emlékeket a tudatos élményeiről. A beszélgetésben is hasonló gondolat hangzott el: a személyiség egy része hordozza a fájdalmas élményeket, míg egy másik próbálja tovább élni a mindennapi életet.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem tudatos döntés, hanem a gyermek lelki túlélésének egyik lehetséges módja.

 

Valóban lehet több személyisége egy embernek?

A filmek gyakran túlzó módon mutatják be ezt az állapotot. A valóság ennél árnyaltabb.

Előfordulhat, hogy az eltérő identitásállapotok más néven mutatkoznak be, másként beszélnek, eltérő érdeklődési körrel rendelkeznek, vagy más emlékekhez férnek hozzá. Egyes esetleírásokban valóban leírtak különböző kézírást, eltérő szóhasználatot vagy más viselkedési mintázatokat is, de ezek nem minden betegnél jelennek meg, és mértékük jelentősen eltérhet.

A legfontosabb jellemző nem a látványos személyiségváltás. Hanem az identitás tartós zavara és az emlékezetkiesések.

 

Mit mond a tudomány?

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) és a DSM–5 diagnosztikai kézikönyv hivatalosan is önálló pszichiátriai zavarként ismeri el a disszociatív identitászavart.

A diagnózis felállításához többek között az alábbi feltételek szükségesek:

• két vagy több elkülönülő identitásállapot jelenléte,
• ismétlődő emlékezetkiesések,
• a tünetek jelentős életviteli problémát okoznak,
• és nem magyarázhatók más betegséggel vagy szerhasználattal.

A kutatások szerint a betegség ritka, bár pontos gyakoriságáról továbbra is vita zajlik. Egyes becslések szerint a lakosság körülbelül 1–1,5 százalékát érintheti, míg más vizsgálatok ennél alacsonyabb előfordulást találtak.

 

Nem ördögi megszállottság

A történelem során sok olyan jelenséget természetfeletti erőkkel magyaráztak, amelynek valódi okát még nem ismerték. A beszélgetésben is felmerült, hogy évszázadokkal ezelőtt az ilyen embereket könnyen megszállottnak tarthatták.

A modern pszichiátria azonban ezt nem támasztja alá. A jelenlegi tudományos álláspont szerint a disszociatív identitászavar pszichés eredetű trauma következménye lehet, nem természetfeletti jelenség. Ez azért fontos, mert az érintetteknek nem megbélyegzésre, hanem megfelelő szakmai segítségre van szükségük.

 

Van remény a javulásra?

Igen.

Bár a kezelés gyakran hosszú folyamat, megfelelő pszichoterápiával sok beteg állapota jelentősen javítható.

A kezelés célja nem feltétlenül az, hogy az egyes identitások "eltűnjenek", hanem hogy fokozatosan együttműködjenek, csökkenjenek az emlékezetkiesések, és az érintett biztonságosabb, kiegyensúlyozottabb életet tudjon élni.

Bizonyos esetekben a hipnoterápia vagy más speciális traumafeldolgozó módszerek is szóba kerülhetnek, de ezek alkalmazása mindig szakképzett pszichoterapeuta feladata.

 

A legfontosabb üzenet: a háttérben gyakran súlyos szenvedés áll

A többszörös személyiségzavart könnyű szenzációként kezelni. Hiszen filmek, regények és dokumentumfilmek gyakori témája.

A valóságban azonban ezek az emberek többnyire nem különlegesek akarnak lenni. Hanem segítségre szorulnak.

A tünetek mögött gyakran olyan gyermekkori traumák húzódnak meg, amelyek feldolgozása hosszú éveket vehet igénybe. Éppen ezért a legfontosabb, amit tehetünk, nem az ítélkezés vagy a találgatás. Hanem a megértés.

Mert minden diagnózis mögött ott van egy ember, aki nem ezt az életet választotta.