Miért van ecet a kenyérben, és melyik tápanyagpáros a legrosszabb?
Egy hallgatónk azt kérdezte, mit keres az ecet a bolti kenyér összetevői között, Dr. Mórik Gyula pedig a végére eljutott a makrotápanyagok házasságaihoz: van köztük jó közösség, és van tragikus.
Úgy akartam kezdeni az adást, hogy megkenünk egy kenyeret vajjal, és a végén betolunk mellé egy almát. A doktor úr itt meg is állított: ezt a kenyeret már megkentük egyszer, a tízórais adásban.
Egy hallgatói kérdés viszont ott maradt nyitva. Valaki elolvasta egy bolti kenyér összetevőit, és ecetet talált a listán.
Mit keres az ecet a kenyérben?
A doktor úr előrebocsátotta, hogy ő nem pék, tehát utánanézett. Három dolgot talált, amire a gyártó az ecetet használja: penészedés ellen tartósít, könnyebben gyúrhatóvá teszi a tésztát, és ad egy nagyon enyhe savanykás ízt.
Szerinte a harmadik a valódi ok, és az ő szava erre az ízátverés: ettől a savanykás íztől hiszi el a vásárló, hogy hosszan érlelt kenyeret vett.
A hallgatónk azt is megkérdezte, van-e az ecetnek pozitív hatása. Erre van mérés.
A svéd Lundi Egyetemen tizenkét egészséges önkéntesnek adtak reggelire fehér búzakenyeret ötven gramm felszívódó szénhidráttal, és háromféle mennyiségű ecetet mellé. Minél több ecet volt az étkezésben, annál alacsonyabb volt a vércukor- és az inzulinválasz a harmincadik percben, és annál jobban laktak tőle a résztvevők a saját értékelésük szerint (Östman és munkatársai, European Journal of Clinical Nutrition, 2005). A glikémiás indexet a legnagyobb adag a kilencvenperces szakaszon vitte lejjebb, a százhúsz percesen már nem.
Az ecetet itt az étkezéshez adták, nem a gyártósoron keverték a tésztába, és a kenyér ettől nem lesz kovászos.
Ecet és kovász egy tésztában
A doktor úr szerint az ecetes kenyér nem lehet igazi kovászos kenyér. A savat a kovász maga is termeli, az összetevők listájára viszont csak az kerül fel, amit a gyártó hozzáad, tehát ha ott ecet áll, akkor az a savanykás íz nem az erjedésből jött.
A kovásznak ebben a rovatban már utánanéztünk, ugyanezzel a vendéggel. Ott az jött ki, hogy a kovászos kenyér melletti legjobb bizonyított érv nem a vércukor, hanem az ásványi anyagok jobb felszívódása, és hogy a polcon nem a kovászos szó a döntő, hanem a liszt fajtája. A doktor úr most maga is óvatosabban fogalmazott: a kovászos nem jó, csak kevésbé rossz, mint az élesztős.
Három barát egy gasztrotúrán
A beszélgetésben előjött egy helyzet, kitalált nevekkel. Egy baráti társaság elmegy egy nagy gasztrotúrára, és van köztük három gyerekkori barát: testépítő Robi, vegán Enikő és zsírevő Gyuszi.
Az első közös étkezésnél kiderül a különbség, és mindenki a saját igazát kezdi bizonyítani a másik kettőnek.
A doktor úr képével a tápanyagok párosítása olyan, mint egy házasság: lehet belőle nagyon jó közösség, és lehet tragikus életközösség is.
Melyik tápanyag nélkül nem lehet élni?
A doktor úr sorra vette a hármat. A szénhidrát szerinte kizárólag energia, és nem nélkülözhetetlen, mert a szervezet annyit maga is elő tud állítani, amennyi kell neki. A zsír energiát ad, de emellett nélkülözhetetlen. A fehérje pedig építőkő.
A szénhidrátos feléhez kell a pontos kép, mert ebből könnyű rossz következtetést levonni. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság összefoglaló jelentése szerint a szükséges szénhidrátmennyiség nem pontosan ismert, és attól függ, mennyi zsír és fehérje kerül mellé. Napi ötven és száz gramm közötti bevitel megelőzi a ketózist, és napi százharminc grammot becsültek annyinak, ami az agy glükózigényét fedezi. A hatóság ajánlott sávja a napi energia 45 és 60 százaléka között van, és azt is kimondja, hogy a sok zsírt és kevés szénhidrátot adó étrendek mellett rövid és hosszú távon is kedvezőtlen testsúlyhatásokat mértek (EFSA, Dietary Reference Values for nutrients, összefoglaló jelentés, 2017).
Ugyanez a jelentés két zsírsavat nevez meg, a linolsavat és az alfa-linolénsavat, amiket a szervezet nem tud előállítani, a fehérjénél pedig nélkülözhetetlen aminosavakat sorol fel. Nélkülözhetetlen zsírsav tehát van, nélkülözhetetlen aminosav is van, nélkülözhetetlen szénhidrát nincs. Abból viszont, hogy nincs, nem az következik, hogy a szénhidrátot el kell hagyni.
Ehhez tartozik egy kikötés. Akinek inzulinja vagy vércukorcsökkentő gyógyszere van, annál a szénhidrát elhagyása orvosi kérdés, és nem étrendi ötlet.
A jó házasság: zsír és fehérje
A doktor úr szerint ebben a párosításban semmi gond nem lesz, mert világos a feladatmegosztás: a fehérje épít, a zsír pedig energiát ad.
Nem jár nagy vércukorkiugrással, az inzulinszint alacsony és egyenletes marad, és ezért a szervezet bármikor hozzá tud nyúlni a felhalmozott zsírraktárakhoz.
Ami nekem ebből a legtöbbet mondta: ebből a párból annyit eszik az ember, amennyi kell neki.
A sportoló párosítása: fehérje és szénhidrát
A szakirodalom ezt sporttáplálkozásként is ismeri. Sok és gyorsan felhasználható energiát ad, és közben ott a fehérje az építéshez. Az inzulinszint viszont megemelkedik, az inzulin pedig beépítő hormon.
A hátránya akkor jelenik meg, amikor a testépítő Robiból csak Robi lesz. Ezt az energiát ugyanis el kell égetni, és ha nem égeti el, elkezdődnek a felhalmozódások. A doktor úr hozzátette, hogy ez a páros kevésbé laktat, tehát a mennyiséggel jobban kell számolni.
A legrosszabb páros: szénhidrát és zsír
Ez a feldolgozott ételek jellemző összetétele. A doktor úr példái: fánk, csokoládé, sült burgonya, pizza, hamburger.
A zsír itt is lassít valamennyit a szénhidrát felszívódásán. A nagyobb baj szerinte az, hogy ez a páros nagyon jó ízű, ezért sokat eszünk belőle, és ez a testsúlyon meglátszik.
Erről a párosról van mérés is. Egy aukciós feladatban a résztvevők többet voltak hajlandók fizetni a zsírt és szénhidrátot együtt tartalmazó ételekért, mint az ugyanannyi kalóriás, ugyanannyira kedvelt, csak zsíros vagy csak szénhidrátos ételekért, és ez a felértékelés az agy jutalmazó területeinek erősebb válaszával járt együtt (DiFeliceantonio és munkatársai, Cell Metabolism, 2018). A szerzők szerint ez az első ilyen kimutatás.
A doktor úr két anyagot nevezett meg, az akrilamidot és az akroleint; én az akrilamidnak néztem utána. Az EFSA leírása szerint ez keményítős ételekben keletkezik, 120 fok felett, kevés víz mellett, tehát sütés, pirítás és olajban sütés közben, cukrokból és egy aminosavból, az aszparaginból. Ugyanaz a reakció adja, ami a barnulást és a sült ízt. A hatóság 2015-es értékelése szerint az élelmiszerekben lévő akrilamid minden korcsoportban növelheti a daganatos betegségek kockázatát.
Az akrilamidhoz tehát nem a zsír kell, hanem a keményítő és a magas hő. Az olajban sütés viszont pont ezt adja meg.
A vegán Enikő párosítására már nem jutott idő az adásban, a műsor pedig folytatódik.
Nálam ebből egy bolti mozdulat marad. Ha legközelebb kenyeret veszek, megfordítom, és elolvasom, mi van rajta a lisztnél, a víznél és a sónál több.
Csak10Perc.hu - 2022. - Minden jog fenntartva.