Évszakváltás és a lelkünk: miért a nyárból őszbe való átmenet a legnehezebb?

Molnár József lelkésszel arról beszélgettem, miért viselik egyre nehezebben az emberek ezt az időszakot, és utánanéztem, mennyi szabadban töltött idő és mennyi mozgás mellett mérhető valódi különbség.

Teljesen megváltozott a hangulatom, mire a mai adás elindult. Lehet, hogy nem az elmúlt napok szürkesége miatt, de az is lehet, hogy pontosan amiatt.

A kollégák itt azt mondják, hogy ilyenkor, évszakváltáskor vannak a depressziós napok. Ezt vittem a mai vendégem elé.

 

„Magamon nem vettem észre. Még.”

A vendégem első válasza ez volt, és a végén nyomta meg a szót: még. Utána viszont átfogalmazta az egész kérdést, és ez lett a beszélgetés gerince.

Ő nem öregedésnek nevezi, hanem egyszerűen az idő múlásának. A tapasztalata szerint az idő múlásával az emberek lelki alkata meg tud változni, és van, akinél ez a változás nagymértékű. Ennek az átalakulásnak pedig az egyik látható formája éppen az, hogy valaki az évszakváltásokat egyre nehezebben viseli.

Ez nem szakvélemény, hanem egy lelkigondozó megfigyelése. Attól viszont nem lesz kevesebb, mert olyan helyről jön, ahol az emberek kimondják, ami nehéz.

 

Nem a télbe, hanem az őszbe nehéz átmenni

Itt mondott valamit, amire nem számítottam. Nem a télből tavaszba és nem a tavaszból nyárba való átmenet a nehéz, de még az őszből télbe sem.

Az ősz és a tél határát a legtöbb ember megugorja, mert ott van előtte a karácsony, és azzal együtt egyfajta várakozás. Én ezt el is hiszem neki, mert a karácsonyt tényleg nagyon várom.

A nyárból őszbe való átmenetben viszont semmi ilyen nincs. Hűl az idő, kevesebb a napsütés, hullanak a falevelek, jön a mindenszentek, és ez a legtöbb emberben az elmúlást hozza elő. Idézett erre egy költői képet is, hogy a nyári napsugár veszít az erejéből. Valaki ezt álmosan éli meg, valaki pedig lehangoltan.

 

A tabletta nem az első lépés, de nem is az ellenség

Van egy barátnőm, akivel néha együtt megyünk vásárolni, és ott szokott kiderülni, hogy ki hogy van. Ő mondta nekem, hogy olyan szinten kezdett lehangolt lenni, hogy már hangulatjavítók szedésére gondolt. Ezzel a kérdéssel mentem a vendégemhez: meddig csúszhat el ez, és célszerű-e ilyenkor tablettához nyúlni.

A válasza finom volt. Az ilyen gyógyszerek nagyrészt az ember barátai, csak meg kell gondolni, mikor vesszük elő őket, mert nem ezzel kellene kezdeni. Szerinte először azokat a lehetőségeket kellene megtalálni, amelyek jó érzéssel töltenek el.

Egy dolgot viszont nem ő mondott, hanem én teszek hozzá. Azt, hogy kinek van szüksége gyógyszerre, orvos dönti el, és a szedés elkezdése és befejezése is orvosi kérdés. A rovat néhány héttel korábban ugyanezzel a vendéggel már járt ezen a vidéken, és ugyanide jutott: ha a lehangoltságon a programok és a kinti idő sem fognak, akkor a következő lépés egy időpont a háziorvosnál vagy egy szakembernél.

 

Kertes ház, emeletes ház, és a heti két óra

A vendégem szerint akinek kertes háza vagy hétvégi kertje van, könnyebben átvészeli ezt az időszakot, mert az ősz is ad kerti munkát és levegőn töltött időt. Aki emeletes házban él, hamarabb beszorul a saját életterébe.

Van ehhez egy mérés, ami egy panelben élő embernek is ad valamit. Mathew P. White és munkatársai 2019-ben a Scientific Reports folyóiratban 19 806 angliai felnőtt adatait vizsgálták meg. Akik egy héten legalább 120 percet töltöttek természetes környezetben, nagyobb eséllyel számoltak be jó egészségről és magas jóllétről, mint azok, akik egyáltalán nem jártak ki. A 120 perc alatt ez a különbség nem volt kimutatható.

És itt van a legfontosabb része: nem számított, hogy valaki egy hosszú kirándulásban vagy több rövid sétában szedte össze ezt a két órát. Vagyis nem kert kell hozzá, hanem két óra.

A szerzők maguk óvatosak: a vizsgálat egyetlen időpontban mért, tehát nem mondja meg, hogy a természet teszi jobban az embereket, vagy a jobban lévő emberek járnak többet kint. A 120 percet sem szeretik határértékként látni. Ennyi óvatossággal együtt is ez a legkonkrétabb szám, amit erre az őszre kapunk.

 

Legyen mire várni

Ez volt a vendégem valódi válasza, és kétszer is visszatért rá. Ha valamit várunk, ha van egy program, amit szervezünk, vagy amire meghívtak, az olyan jó érzésekkel tölti el az embert, hogy nem a tabletta lesz az, ami megoldja a kérdést.

Konkrét formákat is mondott: családi és baráti találkozókat, akár tematikus estét, ami négy fal között is jól működik, és visszalopja egy kicsit a nyári esték hangulatát. Az őszi városi fesztiválok szerinte ugyanezt szolgálják, és ott is kétféle ember van: az egyik enni megy és a sztárvendégért, a másik azért, mert kíváncsi rá, ki van ott.

A felsorolása innentől a könyvvel folytatódott, ahol a képzelőerőnek nagy szerepe van, aztán a színházbérlettel és a mozival, hogy legyen egy örömforrás, és végül a néhány napos városlátogatással: ősszel és tavasszal erre kitűnő az idő, utána pedig a fényképek nézegetésével is át lehet vészelni egy borúsabb hetet. Én itt annyit kérdeztem meg tőle, tud-e olyan évszakot mondani, amikor nem vágyom Olaszországba. Nem tudott.

A mondata, amit a legjobban jegyeztem meg, erről szólt: ha valaki csak nézelődni megy, de ezt emberek között teszi, az neki legalább annyi élményt jelent, mint annak, aki baráti társasággal ment ki. Mert az ősz sokszor elmagányosítja az embereket, és ez ellen mindenkinek a maga szintjén kell megtanulnia küzdeni.

Arról is beszéltünk, hogy a jövővel kapcsolatos bizonytalanságok, a fűtésszámla és a munkahely kérdése pont a legrosszabb időszakban érkeznek. Erre azt mondta, hogy az emberi lélek mindenre fel tud készülni, ha kap rá elég időt. Most éppen ez az idő hiányzik.

 

Kutyával élek

Nekem kutyám van, és naponta háromszor letolok vele egy jó sétát. Nem szeretem ezt a szottyos időt, de a levegő kint akkor is jó, és ebben az időben is meg lehet találni a szépet.

Hogy ez nem csak jó szokás, arra szintén van mérés. Matthew Pearce és munkatársai 2022-ben a JAMA Psychiatry folyóiratban 15 követéses vizsgálat adatait vonták össze, összesen 191 130 résztvevővel. Akik a javasolt heti mozgásmennyiség felét teljesítették, azoknál 18 százalékkal volt kisebb a depresszió kockázata, mint azoknál, akik egyáltalán nem mozogtak, a teljes javasolt mennyiségnél pedig 25 százalékkal. Ennél nagyobb mozgásmennyiség már nem adott érdemi további előnyt.

Ez a vizsgálat is összefüggést mér, nem oki kapcsolatot, és a résztvevők maguk mondták meg, mennyit mozognak. A nagyságrend viszont elég sok vizsgálatban megmaradt: a javasolt mozgás fele már látszik az adatokban.

Elérhetőségeink

Marketing / Információ reklam@bestfmnyiregyhaza.hu
Stúdiónk telefonszáma +36 (30) 9581 333