Minden huszadik elsős újrakezdi az első osztályt, és ez nem bukás

Az iskolakezdés után néhány héttel szülői levelek érkeztek a műsorba, és mind ugyanarról szólt: a gyerek megváltozott. Valami látszik rajta, de nehéz megfogalmazni, mi.

A beszélgetés egy számmal indult. A KSH adatai szerint a 2021/2022-es tanévben az elsősök 4,6 százaléka ismételt évet, a következő tanévben pedig már 5,2 százalékuk. Ez az arány az általános iskolában az első évfolyamon a legmagasabb: a többi évfolyamon jellemzően 0,7 és 2,3 százalék között mozog.

A legfrissebb adatok szerint a szám azóta nem nőtt tovább, hanem 4 és 5 százalék között ingadozik. A nagyságrend viszont maradt: nagyjából minden huszadik elsős még egyszer elkezdi az első osztályt.

 

A szám mást jelent, mint amit a szó sugall

Érdemes rögtön tisztázni, mert ez a félreértés sok szülőt visszatart.

Az első osztály megismétlése hivatalosan nem bukás. A köznevelési törvény 57. paragrafusa szerint az iskola igazgatója a szülő kérésére legfeljebb egy alkalommal engedélyezheti az első évfolyam megismétlését, akkor is, ha a gyerek az előírt követelményeket sikeresen teljesítette.

A tanító javasolhatja, de a döntés a szülőé.

Vagyis ez a néhány ezer gyerek évente nem megbukott. Nagyrészt olyan családokról van szó, ahol a szülő egy év után korrigált. Ez az adat tehát nem a gyerekek kudarcát méri, hanem azt, hogy a szülők utólag rendbe tesznek valamit, amiről előre nehezebben tudtak dönteni.

 

Ami 2020-ban megváltozott

A beszélgetés erre futott ki, és ez a cikk gyakorlati része.

Korábban az óvoda és a szülő együtt mérlegelte, hogy a gyerek iskolaérett-e. Az óvoda írásos jellemzést adott az erősségeiről és a gyengeségeiről, és ebből a szülő olyasmit is megtudott, amit otthon nem lát: hogyan működik a gyereke nélküle, a kortársai között.

Ma a gyerek abban az évben válik tankötelessé, amelyben augusztus 31-ig betölti a hatodik életévét. A halasztás nem automatikus, és nem is az óvodán múlik.

Amit a szülő tehet, és amiről sokan nem tudnak: a tankötelezettség megkezdésének halasztását az Oktatási Hivataltól lehet kérelmezni. A törvény szerinti határidő január 18., ami ha hétvégére esik, a következő munkanapra tolódik, ezért szerepel egyes években január 19. vagy 20. A hivatal minden évben közzéteszi a pontos dátumot.

Három dolgot érdemes tudni róla:

• A kérelmet a szülő vagy a törvényes képviselő nyújtja be, elektronikusan vagy postán. **Egyszerű

e-mailre az eljárás nem indul meg.**

• A halasztás egy alkalommal és egy nevelési évre kérhető. Ez sajátos nevelési igényű és

beilleszkedési, tanulási vagy magatartási nehézséggel küzdő gyerekeknél is így van.

• A kérelmet indokolni kell, és ehhez az óvoda megfigyelései adják a legtöbbet.

Akinek most elsős a gyereke, annak ez a lehetőség már elment. Neki a következő szakasz szól.

 

Mit lát a szülő, ha baj van

A beszélgetés leghasznosabb része ez a felsorolás volt, és nem véletlenül: a jelek nagy részét a szülő előbb veszi észre, mint bárki más.

Amit a vendég a saját tapasztalatából megfigyelési szempontként ajánlott:

• Hogyan kapcsolódik a gyerek. A felnőttekhez és a kortársaihoz egyaránt.
• Meg tud-e nyílni a többiek előtt, vagy visszahúzódik.
• Képes-e önállóan megoldani feladatokat, vagy a legalapvetőbbhöz is segítség kell.
• Meddig tart a figyelme. Ha a tanítótól az jön vissza, hogy tíz-tizenöt perc után elfárad és

nem tud mit kezdeni magával, az jelzés.

• Megjelennek-e olyan agresszív megnyilvánulások, amelyek korábban nem voltak rá jellemzőek.

Földhöz csapja magát vagy a táskáját, összefirkál vagy széttép valamit.

• Visszatérnek-e olyan dolgok, amiket a család már évek óta lezártnak hitt. Az éjszakai

bevizelés ilyen.

És van egy jel, amihez nem kell szó. Nem kéri a kakaóját, nem nézi a kedvenc meséjét, nem veszi elő azt a játékot, amit eddig szeretett, nem rajzol. A szülő a gyerekét beszéd nélkül is ismeri, és ha valami megváltozott, azt érdemes komolyan venni.

 

Hogyan kérdezzen, aki nem akar kihallgatást tartani?

Erre a beszélgetés egy nagyon egyszerű választ adott, és érdemes szó szerint követni.

Egy kisiskolást ne ültessünk le az asztal túloldalára faggató kérdésekkel. Az a forma egy felsőtagozatosnál vagy középiskolásnál működik, egy hatévesnél nem.

Helyette: menjenek el játszani, fagyizni, hintázni. Közben a gyerek magától megnyílik, és olyasmit is elmond, ami egy komoly beszélgetésben nem jönne elő.

Két további út, ami sokat ad:

• Egy osztálytárs, aki óvodatárs is volt. Vele is lehet beszélgetni arról, milyennek látja a

mi gyerekünket.

• Egy szerepjáték. Ültessük bele a gyereket a tanító szerepébe, és nézzük meg, mi történik.

A műsorban elhangzott egy szülői levél erről: a gyerek otthon tanított, a babáknak, és ebből derült ki, hogy a tanító milyen hangnemben beszél az osztályban. Innen értették meg, mitől kezdett el félni.

 

Mikor érdemes iskolát váltani?

A vendég álláspontja egyértelmű volt: ha a gyerek rosszul érzi magát, és a településen van másik iskola, akkor érdemes megfontolni a váltást.

Az indoklása az, hogy egy ekkora gyerek még rugalmas, és néhány hét után átkerülni egy másik osztályba kevesebb terhet jelent neki, mint évekig rossz helyen maradni.

Két okot nevezett meg, ami miatt ez felmerülhet: ha a tanító személyisége olyan, amit a gyerek nehezen tud kezelni, vagy ha olyan gyerekekkel került egy osztályba, akiknek a viselkedése tőle teljesen idegen.

Ettől sok szülő tart, mert attól fél, hogy a másik helyen sem lesz jobb. Ez a félelem jogos, és pont ezért érdemes a döntés előtt megnézni, hogy mi okozza a gyerek nehézségét.

 

„Majd megkeményedik"

Az adás alatt érkezett egy hallgatói üzenet is, amely szerint nem kell ezzel ennyit foglalkozni, majd a gyerek felnő és megerősödik.

A válasz erre nem a két szélsőség egyike volt, és ez a cikk legfontosabb mondata.

Az iskolakezdés önmagában terhelés, és a legtöbb gyerek átlendül rajta. A kérdés nem az, hogy van-e nehézség, hanem hogy a gyerek elbírja-e. Van olyan zökkenő, amin tényleg túljut magától. És van egy sor olyan dolog, ami nem kerül a helyére anélkül, hogy valaki segítene benne.

A kettő között a szülő tud különbséget tenni, mert ő látja a gyereket minden nap.

 

Ami ezután jön

Ha a jelek nem múlnak, és a szülő azt látja, hogy a saját eszközei elfogytak, akkor a következő lépés egy szakember. A beszélgetés is eljutott idáig, és ez megfelel annak, amit a rovat más adásokban is kimondott: a cél nem az, hogy valaki a rádióból oldja meg, hanem hogy időben elinduljon.

Az pedig, hogy a felső tagozat kezdete és a középiskolába kerülés sokszor ugyanekkora alkalmazkodást kíván, külön beszélgetés témája lesz. Ott már nem kezicsókolom van, hanem jó napot kívánok, nem tanító néni, hanem tanárnő és tanár úr, és a gyereket hirtelen kicsit felnőttként kezdik kezelni.