Tizenöt perc napfény, és nem kell hozzá egész nap a strandon feküdni

A napfénnyel a legtöbben két véglet között ingadozunk.

Az egyik a nyári szabadság, amikor napokig kint vagyunk, és a végén leégve jövünk haza. A másik az év többi tíz hónapja, amikor reggel sötétben megyünk dolgozni, este sötétben jövünk haza, és a napot legfeljebb az irodaablakon át látjuk.

Egyik sem az, amire a szervezetnek szüksége van.

A Csak 10 perc augusztus 21-i adásában erről beszélgetett Szakács Tibor és doktor Mórik Gyula, és a beszélgetés eljutott egy olyan kérdésig, amit ritkán teszünk fel ilyen egyszerűen. Nem az, hogy jó-e a napfény. Hanem az, hogy mennyi elég belőle.

 

Tizenöt perc, és nem a strandon

Dr Mórik Gyula szerint a válasz meglepően kevés: nagyjából tizenöt-húsz perc, és ehhez elég, ha a bőrfelület mintegy tizennyolc százalékát éri a fény.

Ez a szám elsőre semmit nem mond, ezért érdemes átváltani.

Az égési sérülések felmérésénél használt arányokkal számolva a fej a testfelület körülbelül kilenc százaléka. Egy felső végtag szintén kilenc. Vagyis a két kar és az arc együtt már huszonhét százalék.

Ez pedig annyit jelent, hogy egy rövid ujjú pólóban, fedetlen fejjel megtett tizenöt perces séta délelőtt bőven elég.

Nem kell strand. Nem kell fürdőruha. Nem kell külön időt szánni rá, ha az ember a munkába menet vagy az ebédszünetben kint tölt negyed órát.

Ez a gondolat azért érdemel figyelmet, mert pontosan az ellenkezője a mindent vagy semmit szemléletnek. A legtöbben azért nem csinálják, mert azt hiszik, egész napos programot kellene szervezniük hozzá.

 

Ami után már nem lesz több

Az adásban elhangzott az is, hogy ha valaki tovább marad kint, azzal nem ér el többet: a hatás egy ponton túl nem fokozódik.

Ez a mitokondriumokra gyakorolt hatásra vonatkozik, és ha így van, az jó hír, mert azt jelenti, hogy a rövid adag nem kompromisszum, hanem elég.

Egy dolgot azonban fontos hozzátenni, mert a kettő könnyen összemosódik.

Attól, hogy a kedvező hatás telítődik, a kockázat még nem szűnik meg.

Az Egészségügyi Világszervezet leírása szerint az ultraibolya sugárzás kis mennyiségben nélkülözhetetlen, mert ez vezet a D-vitamin képződéséhez, ugyanakkor ez a bőrrák legfontosabb környezeti kockázati tényezője. A bőrt érő akut hatások között a WHO a DNS károsodását, a leégést és az immunrendszer működésének gyengítését is felsorolja. Védekezni a szervezet ajánlása szerint akkor érdemes, amikor az UV-index eléri a hármas értéket.

Vagyis a tizenöt perc után eltöltött további három óra nem ad hozzá. Elvenni viszont tud.

 

Amit a kórházi vizsgálatok mutatnak

A napfény és a betegségek kapcsolatát ma már nemcsak megfigyelésekből próbálják megérteni.

Egy brazil kutatócsoport kórházi COVID-betegeknél vizsgálta a közeli infravörös tartományban működő LED-fénykezelést, és a hagyományos légzési gyógytornával hasonlította össze. Az összefoglaló szerint a fénykezelt betegeknél kedvezőbben alakultak a légzésfunkciós mutatók, javult az oxigénszaturáció, a be- és kilégzési nyomás, a légzésszám, a pulzus és a szisztolés vérnyomás, és rövidebb idő telt el a kórházi elbocsátásig. (Pereira és munkatársai, Journal of Photochemistry and Photobiology, 2022, a tanulmány összefoglalója alapján.)

Ez ígéretes eredmény, de érdemes tudni, mekkora vizsgálatról van szó: harminc beteg vett részt benne. Harminc ember eredménye irányt mutat, nem bizonyít. Az orvostudományban egy kis vizsgálat arra jó, hogy érdemes legyen nagyobbat csinálni.

És van a tanulmánynak egy megállapítása, amit külön érdemes kiemelni, mert ez adja meg az egésznek a keretet. A szerzők következtetése szerint a fénykezelés a hagyományos kezelés mellett, azt kiegészítve alkalmazható. Nem helyette. Mellette.

 

Egy eset, ami nem bizonyíték

Az adás végén elhangzott egy történet is.

Egy súlyos állapotú COVID-beteg percenként harmincöt liter oxigént kapott, és már az intenzív osztályra vitel előtt állt. Az orvosa, aki a napfény hatásait kutatja, javasolta, hogy mielőtt felviszik, tolják ki a napra. A beteg oxigénigénye a következő napokban fokozatosan csökkent, és néhány nap múlva már nem szorult pótlásra.

A történetet maga Dr Mórik Gyula nevezte anekdotikusnak az adásban.

Ez a pontos szó, és érdemes megtartani.

Egyetlen eset ugyanis soha nem mutatja meg, mi történt volna anélkül a beavatkozás nélkül. Nem tudjuk, hogyan alakult volna ennek a betegnek az állapota egyébként, és nem tudjuk, hány hasonló esetben nem történt javulás, mert azokról nem szoktunk hallani.

Ezért fontos a sorrend. A bizonyíték a vizsgálat. A történet illusztráció.

És ezért fontos az is, amit a hivatkozott tanulmány maga mond: a fénykezelés a szokásos ellátás mellett vizsgált módszer. Aki súlyos állapotban van, annak a kórházi ellátás nem kiváltható, és semmilyen természetes megoldás kedvéért nem érdemes halogatni.

 

Amit ebből holnap használni tudsz

A gyakorlati rész rövid, és pontosan ettől használható.

Tizenöt perc a szabadban, fedetlen fejjel és rövid ujjban, lehetőleg nem a déli órákban. Ennyi. Ha az UV-index magas, akkor árnyékban, ruhával, fényvédővel, mert onnantól már nem a haszon nő, hanem a kockázat.

A rovat korábban azt írta, hogy a napfény nem gyógyszer, de nem is ellenség. Ez a beszélgetés ezt egészítette ki egy adaggal: nem a mennyiségen múlik, hanem azon, hogy egyáltalán van-e.

A téma jövő héten folytatódik.