Miért nem ugyanoda jön vissza a leadott kiló a menopauza után?

Az előző két adás után számoltam valamire, és pont az ellenkezője történt.

Azt hittem, hogy a hölgyek fognak kérdezni. Nem ők kérdeztek túlnyomó részben, hanem a férfiak.

Erre nem gondoltam, és örülök neki. Mert ez pontosan az, amiért ezeket az adásokat elkezdtük: nekünk, férfiaknak kutya kötelességünk megérteni, hogy a másik nem szervezete mennyivel másként működik, mint a miénk.

Ha nem értjük, akkor a saját életünk tapasztalatából támasztunk elvárásokat. Van ismerősöm, aki így tanácsol a párjának: figyelj, én is megcsináltam, te is meg tudod.

A következő tíz perc arról szól, hogy ez miért nem igaz. Dr. Mórik Gyulával ott folytattuk, ahol az előző adás véget ért: a menopauzánál.

 

Azt ígértem, hogy kiderül, megoldódik-e a havi hullámzás

A válasz az, hogy igen. És pont ezért lesz belőle új kérdés.

A menopauza azt jelenti, hogy a rendszeres havivérzés megszűnik, és azzal együtt megszűnik az a hormonális ciklus, amely addig hétről hétre átrendezte a szervezet működését. Ez jellemzően 45 és 55 év között történik meg.

Vagyis a havi hullámzás, amiről az előző adásban beszéltünk, tényleg véget ér. Nem lesz több olyan hét, amikor a szervezet rosszabbul kezeli a szénhidrátot és egyszerre jobban is kívánja.

A doktor úr szerint viszont ezzel együtt valami más is véget ér, és ez a nehezebb fele.

 

Véget ér a "superwoman korszak"

Így fogalmazta meg Dr Mórik Gyula, és én megakadtam egy mondatán. Egy amerikai kutatót idézett, aki szerint a menopauzában a nő halhatatlan lényből halandóvá válik.

Visszakérdeztem, mert ez nekem erős volt. A doktor úr maga fogalmazta újra: nem halhatatlanságról van szó, hanem arról, hogy véget ér a superwoman korszak.

Ezt viszont már én is értem, és meg is van mérve. A menstruáló nő anyagcsere-értelemben tényleg kivételes helyzetben van. Egészséges lehet olyan testzsír-százalékkal, ami egy férfinál már komoly anyagcsere-gondokkal járna.

Nem azért, mert több zsírt bír el, hanem mert az ösztrogén megmondja a szervezetnek, hogy hova raktározzon.

 

Ez a cikk érdemi része, és ennél kezdődik minden

Az ösztrogén a csípő, a fenék és a comb irányába tolja a zsírraktározást, és közben a hasi, szervek közötti zsír lebontását segíti. A szakirodalom ezt gynoid vagy gluteofemorális raktárnak hívja.

Amikor az ösztrogén szintje leesik, ez a rendezés megszűnik. A bőr alatti zsír csökken, a hasi, szervek közötti zsír pedig nő ugyanakkora összes zsírmennyiség mellett is. (Frontiers in Endocrinology, 2022; Scientific Reports, 2021)

Itt van a különbség, ami miatt ezt az adást érdemes volt megcsinálni. Nem az a baj, hogy valaki hízik. Az a baj, hogy a menopauza után ugyanaz a testsúly már nem ugyanaz a test.

 

Vegyünk egy hölgyet, aki a menopauza után áll neki az életmódváltásnak

Erre a példára a doktor úr külön kért időt, mert ebből lehet a legkönnyebben rossz következtetést levonni.

Szóval itt van egy hölgy, akinek a menopauza előtt összegyűlt egy kis súlyfeleslege. Ez a zsír jó helyen van: nem okoz anyagcsere-eltérést, és nőies alakot ad.

Most eljut a menopauzába, és elhatározza, hogy rendbe teszi magát. Nekiáll, és a zsír mindenhonnan csökkenni fog. Az arcról is. A hölgyek ezt szokták nehezményezni, és igazuk van: beesik az arc, megereszkedik a bőr.

Aztán jön az, amit a doktor úr a legfontosabbnak tartott. Ha nem tudja tartani, és a kilók visszajönnek, nem oda jönnek vissza, ahonnan elmentek. Az ösztrogén már nem rendezi őket, tehát a hasra és a has üregébe kerülnek.

Vagyis ugyanarra a testsúlyra visszaérve nem ugyanúgy fog kinézni, és ami ennél fontosabb: egy ártalmatlan helyen lévő zsírt cserélt el egy ártalmas helyen lévőre.

 

Utánanéztem, mert egy ilyen megállapítást nem lehet csak úgy kimondani

Van rá mérés, és pontosabb, mint gondoltam.

Egy 78 posztmenopauzás nővel végzett vizsgálatban a résztvevőket a fogyás előtt, közvetlenül utána, majd hat és tizenkét hónappal később is megmérték. Minden leadott kilogramm zsír mellé 0,26 kilogramm izom is elment. A visszahízott kilogramm zsír mellé viszont már csak 0,12 kilogramm izom jött vissza. (Beavers és munkatársai, The American Journal of Clinical Nutrition, 2011)

A következtetés a vizsgálat saját szavaival: a visszahízás kedvezőtlenebb testösszetételt eredményezett, mint ami a fogyás előtt volt.

Tehát nem a mérleg hazudik. A mérleg ugyanazt a számot mutatja, és közben más test van alatta.

És van még egy mért része a dolognak: a menopauza után a bőr alatti és a hasi zsírszövetben is a zsírsejtek megnagyobbodása figyelhető meg, gyulladással és kötőszövetes átépüléssel együtt. Vagyis ugyanaz a zsírmennyiség túltöltöttebb sejtekben van benne, és az nem ugyanaz az állapot.

 

Amit ez NEM jelent

Nem azt, hogy a menopauza után nem érdemes fogyni. A doktor úr pont az ellenkezőjét mondta.

Azt jelenti, hogy a jojó az, ami drága lett. Előtte is rossz volt, de nem büntette meg így a szervezetet. Mostantól viszont minden kör, amiben leadok és visszahízok, cserél egy jó helyen lévő zsírt egy rossz helyen lévőre.

Ezért a kérdés nem az, hogy neki álljon-e. Hanem az, hogy egyszer álljon neki, rendesen, és onnantól tudja tartani. Ehhez pedig a doktor úr szerint fel kell mérni az új helyzetet, és orvosi segítséggel új életet kell kialakítani a következő évtizedekre.

Nem fogyókúrát. Új életet, mert az előző szakasz szabályai itt már nem érvényesek.

 

És egy jó hír, ami engem meglepett

Mert van ennek előnye is, és erről ritkán beszélünk.

A hormonok már nem mozognak ciklikusan. Tehát sokkal könnyebb tartani azokat a szabályokat, amiket korábban szinte lehetetlen volt. Ha a férjjel közösen beiktatnak egy étkezésmentes napot, a hölgynek már nem kell azt a ciklusához igazítania.

Nincs több olyan hét, amikor minden felborul. Ami korábban havonta egyszer biztosan megakasztotta, az innentől kiszámítható.

A doktor úr ezt így zárta le: a ciklikus, hektikus reakció megszűnt, de a mindentől védő pajzs is elveszett. Innentől figyelni és tervezni kell, és akkor nem lesz baj.

 

A következőben gyakorlati tanácsok jönnek: új határok, új szokások, és hogy mit érdemes megmérni ahhoz, hogy ez a tervezés ne találgatás legyen.

Egy dolgot viszont már most szeretnék a hölgyeknek elmondani. Sok ilyen helyzetben lévő hölgy van a környezetemben, és folyamatosan kapom ezeket a kérdéseket.

Nincsenek egyedül. Egy csapat vagyunk.