A menopauza után az agy üzemanyagot vált, és ezt a fejed érzi meg először

Dr. Mórik Gyula arról beszélt, miért nem segít a cukor, ha az inzulin már nem engedi be, és mit tud helyette az agy.

Van egy mondat, amit a hölgyek sűrűn kimondanak, és én eddig nem gondoltam bele.

„Ma még nem ettem szénhidrátot, és olyan vagyok, mint aki nem indult be."

Ez nem kifogás és nem is hiszti. Van mögötte valami, csak nem az, amit a mondat sejtet. Dr. Mórik Gyulával a Csak 10 perc rovatban ott folytattuk, ahol az előző adásban abbahagytuk: a menopauza utáni testnél. És a kérdés, ami egy hallgatótól jött, pontosan ez volt: van-e haszna a szénhidrátnak a menopauza után.

 

Az ösztrogén nem csak a havi ciklust vezényelte

Az előző két adásból ez már kiderült: amíg ösztrogén van, addig az dönti el, hova raktározzon a szervezet. Amikor elfogy, a raktározás helye változik meg, nem a mennyiség.

Most jött hozzá a másik fele. Az ösztrogén az agyban is dolgozott. Átjut a vér-agy gáton, kötődik az agyi ösztrogénreceptorokhoz, és onnantól beleszól a sejtek működésébe.

Ha ez a hatás csökken, akkor az agyban is megváltozik valami. És itt nem a hangulatról beszélünk.

 

Amit erről egy 161 fős vizsgálat mért

A Weill Cornell Medicine kutatócsoportja (Lisa Mosconi és munkatársai, Scientific Reports, 2021) 161 nőt vizsgált 40 és 65 év között, MRI-vel, mágneses rezonancia spektroszkópiával és PET-tel. Tehát nem kérdőívvel: az agy működését mérték.

Amit találtak: a menopauza előtti állapothoz képest a menopauza utániaknál csökkent az agy glükózfelhasználása, nagy halántéklebenyi területeken, és csökkent a fehérállomány térfogata is több régióban.

Ez az a rész, ami a „ködös a fejem" érzés mögött áll. Nem a figyelemmel van baj. Az üzemanyaggal.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az agy itt feladja. Ugyanez a vizsgálat mérte a másik felét is: ezeken a területeken megnőtt az agyi véráramlás és az ATP-termelés, és ez a kompenzáció összefüggött azzal, hogy a megismerő működés a menopauza után megmaradt. Az agy tehát átáll, nem leáll.

 

Az átállás viszont nem ingyen van

Itt jött a beszélgetés legérdekesebb része. Dr. Mórik Gyula azt mondta, hogy ilyenkor az agy zsírt kezd bontani, hogy fedezze az energiahiányt. És amikor megkérdeztem, honnan szerzi a zsírt, a válasz az volt: saját magából.

Ez elsőre képes beszédnek hangzik. Nem az.

Egy amerikai kutatócsoport (Klosinski és munkatársai, Roberta Diaz Brinton laboratóriuma, EBioMedicine, 2015) pontosan ezt a folyamatot írta le az öregedő női agyban. A mérés szerint a mitokondriumok működése csökken, és közben beindul egy olyan útvonal, amely a mielin, vagyis a fehérállomány zsírjait bontja le, hogy ketontesteket állítson elő belőlük. Az agyban a ketontestek szintje emelkedik, a vérplazmában pedig csökken.

A szerzők ezt nem katasztrófának nevezik, hanem rendszerszintű alkalmazkodó válasznak: az agy megoldja az üzemanyagproblémát abból, amije van.

Két dolgot érdemes ehhez hozzátenni, mert enélkül félrevihet. Ez a mérés az öregedő agy élettanáról szól, nem egy diagnózisról. És az, hogy a szervezet tud alkalmazkodni, nem ugyanaz, mint hogy ez a legjobb út hosszú távon.

 

Miért nem oldja meg a cukor, amit megoldani látszik

A kérdés ezután már kézenfekvő: ha az agynak energia kell, miért nem jó a szénhidrát?

Dr. Mórik Gyula válasza két lépésből áll, és mind a kettő egyszerű.

Az első: a menopauza után a cukortűrés csökken, az inzulinrezisztencia nő, és ez az agyat sem kerüli el. Ha a sejt kevésbé érzékeny az inzulinra, akkor a cukor nehezebben jut be oda, ahova szánod. Beviszed, de nem ér célba.

A második: a szénhidrát megemeli az inzulinszintet, az inzulin pedig gátolja a raktározott zsír bontását. Vagyis ott van a zsír, és közben nem elérhető. Ez az a pont, amit a legtöbbször elmondott: a két dolog egyszerre nem megy.

 

A női agy ebben nem egy kisebb férfiagy

Egy számot érdemes tudni: az emberi agy energiaigénye tízszerese bármely más szövet energiaigényének. Ez önmagában megmagyarázza, miért érezhető azonnal, ha az ellátás akadozik.

És van egy terület, ahol a hölgyek statisztikája rosszabb, mint a férfiaké, pedig a krónikus betegségek legtöbbjében nem: az agyi működéshez kötődő kórképek, a demencia és a depresszió. A Mosconi-csoport vizsgálata pont azokon a területeken mért változást, amelyek az Alzheimer-kórban is érintettek.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a menopauza betegség, vagy hogy ez a sors. Azt jelenti, hogy ez a terület nem kezelhető ugyanazzal a protokollal, amit egy férfinál használunk.

 

Amit a gyakorlatban kezdeni lehet vele

Ezen a ponton megkérdeztem, hogy akkor mit tegyen az, aki ezt most olvassa. A válasz nem egy diéta volt.

Három dolog hangzott el, és egyik sem a „ne egyél szénhidrátot" mondat.

Az első: ez egyéni, és követés kell hozzá. Dr. Mórik Gyula szó szerint azt mondta, hogy más az, amikor egy beteget napi szinten követ valaki, és más az, amikor három hónapban egyszer látja. Ugyanaz a kérdés egyik héten megy, a másikon nem, mert közben a szervezetben más zajlik.

A második: a szerkezet a cél, nem a tiltás. Étkezési struktúrát kialakítani, amiben a szénhidrát mennyisége fokozatosan csökken, és nem egy hétvége alatt.

A harmadik, és ezt én tettem hozzá: ha valaki cukorbetegség vagy más kezelés miatt gyógyszert szed, akkor ebben a kérdésben nem a rádió és nem egy cikk dönt, hanem a kezelőorvosa. Az inzulin és a vércukorcsökkentő mellett az étrend megváltoztatása mérés nélkül nem biztonságos.

 

Amiről érdemes elgondolkodni

A beszélgetés végén elhangzott egy mondat, ami azóta nem hagy nyugodni.

Nekünk, férfiaknak egy életünk van. A nőknek kettő. És a kettő más szabályok szerint működik: ami az elsőben bevált, a másodikban nem feltétlenül.

Nem kell ebből kampányt csinálni. Elég egyetlen kérdést feltenni, ha ez a korszak most jön vagy már itt van: amit eddig tettél, azt azért tetted, mert működött, vagy azért, mert megszoktad?

A kettő között az a különbség, hogy az egyiket meg lehet mérni.