Passzív agresszió: amikor nem kiabálunk, mégis mély sebeket okozunk

Az agresszióról legtöbbször ugyanaz jut eszünkbe.

Kiabálás. Ajtócsapkodás. Fenyegetés. Fizikai bántalmazás.

Pedig létezik egy sokkal csendesebb formája is. Olyan, amely kívülről sokszor szinte láthatatlan, mégis éveken át képes rombolni egy párkapcsolatot, egy családot vagy akár egy munkahelyi közösséget.

Ezt nevezzük passzív agressziónak.

 

A legfájdalmasabb bántások nem mindig hangosak

Képzeljünk el egy helyzetet.

Valaki napok óta nem válaszol az üzeneteinkre. Nem veszi fel a telefont. Nem mondja el, mi a baja. Nem veszekszik. Egyszerűen úgy tesz, mintha nem léteznénk. Kívülről nézve talán semmi különös nem történik. Belül azonban óriási feszültség épül fel.

A passzív agresszió egyik sajátossága éppen ez: nem nyílt támadásként jelenik meg, hanem olyan viselkedésekben, amelyekkel a másik ember érzelmileg sérül, miközben az agresszor könnyen mondhatja: „Én nem csináltam semmit.”

 

Amikor a hallgatás válik fegyverré

A beszélgetésben számos hétköznapi példát említettek. Valaki szándékosan halogat egy feladatot. Nem reagál a kérésekre. Nem válaszol. Nem néz a másik szemébe. Úgy viselkedik, mintha a másik ott sem lenne. Ezek első pillantásra jelentéktelen dolgoknak tűnhetnek. Mégis rendkívül erős érzelmi üzenetet hordoznak.

A másik fél ugyanis folyamatos bizonytalanságban marad.

Mit rontottam el? Miért nem szól hozzám? Haragszik rám? Ez a bizonytalanság sokszor nagyobb lelki terhet jelent, mint egy nyílt konfliktus.

 

Sokszor azok alkalmazzák, akik korábban maguk is sérültek

A passzív agresszió mögött gyakran nem rosszindulat áll, hanem tehetetlenség.

A szakértő szerint előfordul, hogy valaki korábban hosszú ideig volt kiszolgáltatott helyzetben, nem mert nyíltan szembeszállni másokkal, ezért később olyan viselkedési mintákat alakít ki, amelyekkel közvetett módon próbálja visszaszerezni az irányítást.

Ez természetesen nem teszi elfogadhatóvá ezt a viselkedést. De segít megérteni, hogy a háttérben sokszor feldolgozatlan érzelmi sérülések húzódnak meg.

 

Az önkontroll nem velünk születik

A beszélgetés egyik legfontosabb gondolata az volt, hogy az indulatok kezelése tanult készség.

A pszichológiában ezt impulzuskontrollnak nevezik.

Ez az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy egy erős érzelmi reakciót ne azonnal cselekedet kövessen.

Lehet, hogy valaki dühös. Haragszik. Megsértődött. De képes megállni. Átgondolni. És nem az első indulat alapján dönteni.

Ha ez a készség gyermekkorban nem fejlődik megfelelően, felnőttként is nehezebb lehet kezelni a konfliktusokat.

 

Mit mond a tudomány?

A passzív agressziót a pszichológia közvetett agressziónak (indirect aggression) is nevezi. Kutatások szerint az ilyen viselkedés hosszú távon ugyanolyan romboló lehet a kapcsolatokra, mint a nyílt konfliktusok.

Az American Psychological Association (APA) szerint a passzív agresszió tipikus formái közé tartozik:

• a szándékos halogatás,
• a hallgatással történő büntetés,
• a cinizmus,
• az ígéretek ismételt megszegése,
• az érzelmi elérhetetlenség,
• valamint a burkolt ellenállás.

John Gottman, a párkapcsolatok egyik legismertebb kutatója több évtizedes vizsgálatai során arra jutott, hogy a konfliktusok önmagukban nem tesznek tönkre egy kapcsolatot. Sokkal nagyobb veszélyt jelent az érzelmi elzárkózás (stonewalling), amikor az egyik fél következetesen megszakítja a kommunikációt, figyelmen kívül hagyja partnerét vagy kivonul a kapcsolatból.

A kutatások szerint ez az egyik legerősebb előrejelzője a kapcsolatok tartós romlásának.

 

A legerősebb ember nem az, aki kiabál

A beszélgetés végén elhangzott egy gondolat, amely talán az egész téma legfontosabb üzenete.

Sokan azt hiszik, hogy az erő azt jelenti, ha valaki hangosabb.

Keményebb. Fenyegetőbb.

Valójában azonban az igazi erő gyakran éppen az önuralomban mutatkozik meg.

Abban, amikor valaki képes megállni egy vita közepén.

Képes azt mondani:

„Most túl dühös vagyok. Beszéljünk erről később.”

Nem azért, mert gyenge.

Hanem azért, mert tudja, hogy az első indulat ritkán vezet jó megoldáshoz.

 

Lehet ezen változtatni?

Sokan úgy érzik, hogy az agresszív viselkedés része a személyiségüknek.

„Én már ilyen vagyok.”

A pszichológia azonban ennél biztatóbb képet fest.

Az impulzuskontroll. Az érzelemszabályozás. A konfliktuskezelés. Mind olyan készségek, amelyek fejleszthetők. Ez azonban ritkán történik egyik napról a másikra.

Ahogy a szakértő is fogalmazott: évek alatt kialakult viselkedési mintákat nem lehet egyetlen beszélgetéssel megváltoztatni. A változáshoz önismeretre, kitartásra és sok esetben szakember segítségére is szükség lehet.

A jó hír viszont az, hogy a változás lehetséges.

És talán ez az egyik legfontosabb üzenet. Nem az számít, hogy valaki hibázott-e. Hanem az, hogy hajlandó-e tanulni belőle.