Öninspiráció: miért várunk másokra, amikor a legnagyobb változás saját magunkból indulhat?

Öninspiráció: miért várunk másokra, amikor a legnagyobb változás saját magunkból indulhat?

„Majd ha valaki észrevesz…”

„Majd ha lesz egy jobb munkahely…”

„Majd ha valaki végre motivál…”

Sokan úgy élik az életüket, hogy folyamatosan valamilyen külső impulzusra várnak. Egy jó főnökre. Egy inspiráló tanárra. Egy támogató családtagra. Egy kedvezőbb élethelyzetre. Pedig van egy olyan erőforrás, amely mindenki számára elérhető, mégis meglepően kevesen használják tudatosan.

Ez az öninspiráció.

Nem hangzatos motivációs szlogenről van szó, hanem arról a képességről, hogy saját célokat fogalmazzunk meg, képesek legyünk önmagunkat fejlődésre ösztönözni, és ne csak sodródjunk az eseményekkel. A beszélgetés központi üzenete éppen ez volt: a valódi változás gyakran nem kívülről, hanem belülről indul el.

 

Nem tudatlanul élünk – hanem sokszor tudatosság nélkül

A beszélgetés egyik legfontosabb gondolata egy érdekes különbségre hívta fel a figyelmet. Nem ugyanaz a tudatlanság és a tudatosság hiánya.
A legtöbb ember rendelkezik ismeretekkel, dolgozik, családot alapít, intézi a mindennapi feladatait. Ettől még előfordulhat, hogy soha nem teszi fel magának a kérdést:

Valójában milyen életet szeretnék élni?

A beszélgetés szerint sokan egyszerűen végigjárják az előttük kijelölt utat: iskola, munka, család, nyugdíj. Nem azért, mert ez rossz lenne, hanem mert közben ritkán állnak meg tudatosan megtervezni, merre szeretnének továbbhaladni.

 

Az öninspiráció nem lelkesedés, hanem irány

Sokan a motivációt egy hirtelen fellángoló érzéssel azonosítják. Az öninspiráció azonban ennél sokkal tartósabb folyamat.

A beszélgetés szerint az önmagát inspiráló ember nem egyszerűen lelkesebb a többieknél. Inkább folyamatosan kijelöl magának új célokat, tudja, hová szeretne eljutni, és elfogadja azt is, hogy minden nagyobb eredmény kisebb lépések sorozatából épül fel.

Nem egyik napról a másikra változtatja meg az életét, hanem napról napra.

 

Nem mindenkinek ugyanaz jelenti a sikert

A mai világ gyakran azt sugallja, hogy csak egyetlen helyes út létezik.

Minél nagyobb karrier. Minél több pénz. Minél magasabb pozíció.

A beszélgetés egyik legfontosabb üzenete azonban éppen ennek az ellenkezője volt.

Van, aki vállalkozást épít. Van, aki biztos munkahelyen érzi jól magát. Van, akinek a család a legfontosabb.

Másnak a szakmai fejlődés.

És egyik életút sem értékesebb a másiknál, ha valóban összhangban van azzal, amit az adott ember szeretne. A probléma akkor kezdődik, amikor valaki mások elvárásai szerint próbál élni, miközben belül egészen másra vágyik.

 

Mit mond a pszichológia?

A modern motivációkutatás egyik legismertebb elmélete a Self-Determination Theory (Önmeghatározás-elmélet), amelyet Edward Deci és Richard Ryan dolgozott ki.

Az elmélet szerint a tartós belső motiváció három alapvető pszichológiai szükségletre épül:

• autonómia, vagyis az érzés, hogy mi magunk irányítjuk a döntéseinket;
• kompetencia, vagyis hogy képesek vagyunk fejlődni és eredményeket elérni;
• kapcsolódás, vagyis hogy értékes emberi kapcsolatokat élünk meg.

A kutatások szerint azok az emberek, akik belső célok mentén élnek, hosszabb távon nagyobb elégedettséget, jobb pszichés jóllétet és tartósabb motivációt élnek meg, mint azok, akik kizárólag külső elismerésekre építenek.

 

Az önismeret néha többet változtat, mint egy jó tanács

A beszélgetés egyik legérdekesebb része arról szólt, hogy sok ember csak akkor kezdi igazán megérteni saját működését, amikor egy pszichológiai beszélgetés vagy személyiségvizsgálat során kívülről is visszajelzést kap önmagáról. Nem azért, mert addig nem ismerte magát, hanem mert sok viselkedési mintánk annyira természetessé válik, hogy észre sem vesszük őket.

Az önismeret egyik legnagyobb ajándéka éppen az, hogy segít felismerni:

• milyen értékek fontosak számunkra,
• milyen helyzetekben működünk jól,
• és mely szokásaink akadályozzák a fejlődésünket.

 

Lehet változtatni? A válasz igen

Sokan hiszik, hogy a személyiség teljesen adott. Hogy aki negyven-ötven éves koráig így élt, az már nem tud megváltozni.

A pszichológia azonban ennél jóval biztatóbb képet fest. A személyiség alapvonásai ugyan viszonylag stabilak, de gondolkodásunk, szokásaink és viselkedésünk egész életünk során formálható.

A beszélgetés végén is ez hangzott el: amíg élünk, addig képesek vagyunk új célokat kitűzni, új készségeket elsajátítani és tudatosabban alakítani a saját életünket.

 

Az öninspiráció nem azt jelenti, hogy mindig felfelé kell mászni

Nem mindenki szeretne vállalkozó lenni. Nem mindenki akar vezető pozíciót. Nem mindenki álma a hegycsúcs. És ezzel nincs semmi baj.

Az öninspiráció lényege nem az, hogy ugyanoda jussunk el, hanem az, hogy a saját utunkat tudatosan válasszuk meg.

Mert a valódi elégedettséget nem az határozza meg, hogy mások szerint sikeresek vagyunk-e, hanem az, hogy az élet, amelyet élünk, valóban a miénk-e.