Jön egy email a főnöktől, és nem lehet elmenni futni: ezt teszi a kortizol

Dr Mórik Gyula szerint a kortizol azért emeli meg a vércukrot, hogy legyen üzemanyag a menekülésre, és akkor fordul ellenünk, amikor nem menekülünk sehova.

Egyszer azt mondta nekem egy nagy tudású ember, hogy magas vércukorszintnél ne csodálkozzam, ha úgy fogok harapni, mint egy kutya. Vagyis hogy ingerlékeny leszek, vehemens, stresszes. Azt mondtam neki, hogy ez abszolút nem igaz, mert egy átlagos életet élő ember napjában is vannak magasabb és alacsonyabb vércukorszintek, és ilyen hangulatváltozást nem mindenki észlel magán.

Aztán megtapasztaltam azt az érzést.

Ebben az adásban kiderült, hogy van a történetben egy hormon, amiről eddig nem beszéltünk, és amelyik bármikor keresztbe húzza a számításokat: a kortizol. És az is kiderült, hogy a kör ott szakadna meg, ahol a mai élet a legkevésbé engedi: a mozgásnál. Mert a főnök emailjére nem lehet azt válaszolni, hogy bocsánat, most elmegyek húsz percre futni.

 

A kortizolnak éppen az a dolga, hogy megemelje a vércukrodat

Ez volt az a rész, ahol számomra összeállt a kép.

Ha stressz alatt vagy, a szervezet a harcolj vagy menekülj üzemmódba kapcsol. Ennek egy célja van: hogy el tudj futni, vagy meg tudj küzdeni valamivel. Dr Mórik Gyula szerint ilyenkor a kortizolnak konkrét feladata van, és ez elsőre furcsán hangzik. Fokoznia kell az inzulinrezisztenciát.

Miért éppen azt? Azért, hogy magasabb legyen a cukor- és az inzulinszint, vagyis hogy legyen üzemanyag az izmoknak. A szervezet nem hibázik ilyenkor, hanem felkészít.

Ez nem a doktor úr magánvéleménye. Beaupère és munkatársai 2021-es áttekintése az International Journal of Molecular Sciences című lapban pontosan ezt a kettősséget írja le: a rövid ideig tartó kortizolkiáramlás a gyors anyagcsere-alkalmazkodást szolgálja veszély és stressz esetén, a hosszan tartó viszont fokozatosan inzulinrezisztenciához vezet, és onnan tovább, anyagcsere- és szív-érrendszeri problémákhoz. A szerzők azt is odaírják, hogy a mechanizmus részleteinek egy része állatkísérletekből van.

A rovat ehhez egyszer már eljutott, más oldalról. A menstruációs ciklusról szóló beszélgetésben az derült ki, hogy az inzulinrezisztencia ott sem hiba, hanem a felkészülés eszköze: a szervezet tápanyagot raktároz arra az esetre, ha szükség lenne rá. Ugyanaz a logika, két teljesen különböző helyzetben.

A doktor úr egy dolgot külön kiemelt: a kortizolt nem lehet eltüntetni, mert az élethez nélkülözhetetlen, ahogy az inzulin is. Van olyan betegség, amelyben nem termelődik, és ott pótolni kell. Nem ezek a hormonok a rosszak. A mennyiségükkel és az időtartamukkal van ma baj.

 

A csernobili libikóka, ami 1986 óta ugyanabban az állásban rozsdásodik

Erre a doktor úrnak van egy képe, amit a betegeinek is el szokott mondani, és ennél jobbat én sem találtam.

A csernobili játszótéren 1986-ban megállt egy libikóka. Az egyik oldala fölül, a másik alul. Azóta esik rá az eső, és berozsdásodott. Ha ma ráülnél, ülhetnél ott fölül, nem menne le.

Ez történik a szervezettel is, ha túl sokáig van ugyanannak a hatásnak kitéve, és nem váltakozik normálisan. Alkalmazkodik ahhoz az álláshoz, amiben éppen van: a szimpatikus idegrendszer túlsúlyban marad, és ez az állapot rögzül. Ugyanazt mondja a fenti áttekintés is a kortizolról, csak laboradatokkal.

Ezért tette a doktor úr a beszélgetés közepébe azt a szót, ami nekem a legtöbbet adta: anyagcsere-flexibilitás. Vagyis a váltás képessége. És ez nem csak az inzulinra és a vércukorra vonatkozik, hanem a kortizolra is, mert a kettő között nagyon szoros a kapcsolat.

 

Innen lesz "ördögi kör", ami önmagát táplálja

A beszélgetés itt összezárt egy láncot, aminek a darabjait külön-külön már végigvettük a rovatban.

Fölmegy a stresszszinted. Attól fokozódik az inzulinrezisztencia. Attól több szénhidrátot fogsz enni. Attól magasabb lesz a vércukrod. A magasabb vércukor pedig önmagában is stresszt jelent a szervezetnek, amiről az előző adásban volt szó.

Ez pedig nem lánc többé, hanem kör. És a kör nem áll meg magától, mert minden szakasza a következőt hozza.

 

Jön az email, és nem lehet elmenni futni

Eddig a pontig a történet élettan. Innen viszont arról szól, hogyan élünk.

A kortizolnak egyetlen rendeltetése volt: cukrot biztosítani az izmoknak, hogy használni tudd őket. Az őseinknél minden stresszhelyzet izomhasználattal végződött: vadászat, harc, menekülés. A folyamat vége mindig a mozgás volt.

Ma honnan jön a stressz? A közösségi médiából, a főnök leveléből, egy hírből. És hol vagy közben? A fotelben, az ágyban, az íróasztalnál. Jön a stressz, de nincs fizikai teher és nincs izommozgás, tehát a cukorra nem lesz szükség. A doktor úr szerint pontosan innen válik ártalmassá az a folyamat, ami korábban az életedet mentette meg.

Én erre azt mondtam neki, hogy ember nem láttam még, aki a vezetőjétől kapott egy olyan emailt, ami felvitte a szintjét, és utána azt mondta volna, hogy bocsi, elmennék most húsz percre futni. Nem lehet megcsinálni. Tehát a mostani életünkkel mi magunk zárjuk be magunkat ebbe a ketrecbe.

Van, ahol ezt megoldják. A barátaim Angliában élnek, és ők a munkaidőbe iktatták be a teniszt. Tudom, hogy ezért megint sokat fogok kapni, és azt is tudom, hogy nem mindenki teheti meg: aki gyárban dolgozik, az nem áll fel teniszezni. De aki megtehetné, az sokszor szintén nem teszi meg. Ezért mondom a vezetői szemléletű fiataloknak: ha van rá mód, és a cég nyitott rá, csatlakozzanak egy ilyen társasághoz. A doktor úr erre azt mondta, hogy ez jót fog tenni, és olyan, mint a testnevelés óra az iskolában: kell, csak a gyerekek még nem tudják, miért. Ebben egyetértünk.

És hogy ez nem csak jó szándék, arra van mérés. Klaperski és munkatársai 2014-ben a Journal of Behavioral Medicine című lapban 149 egészséges férfit soroltak be véletlenszerűen (a vizsgálatot 96-an fejezték be), és egy tizenkét hetes állóképességi program után a résztvevők élettani stresszválasza mérhetően csökkent egy szabványos stresszhelyzetben, a nyálban mért kortizollal együtt. Ugyanebben a vizsgálatban a relaxációs program is csökkentette a kortizolválaszt, csak a pulzusra nem hatott. Az ilyen eredmények áttekintései óvatosabbak annál, hogy ezt minden helyzetre kimondják, de az irány itt is ugyanaz.

 

Két ponton lehet megszakítani, és mind a kettő járható

A doktor úr szerint a kör két helyen nyitható ki, és ez a beszélgetés legjobban használható része.

Az egyik a vércukor oldala. Ha a szénhidrátok mennyiségét csökkented, azzal a vércukrod is csökken, és akkor a magas vércukor nem hozza többé a hozzá tartozó stresszt. Onnan nem lesz további inzulinrezisztencia, és nem lesz növekvő szénhidrátfogyasztás sem. Magyarán az egész megáll. Hogy ez a boltban mit jelent, arról két külön adásban volt szó, a jó és a rossz szénhidrátról meg a rostról.

A másik a stressz oldala, és itt két út van. Vagy megtanulod kezelni a stresszt, vagy megtanulod növelni a stressztűrésedet. A végeredmény ugyanaz. Nekem éppen ezért tetszett a fenti vizsgálat: abban szó szerint ez a két út szerepelt egymás mellett, az állóképességi edzés és a relaxáció, és mind a kettő csökkentette a kortizolválaszt.

Egy harmadik irányról is szó esett, az étkezésmentes időszakról. Arról az előző cikkben annyit írtam le, amit vállalni tudok: az eleje maga is nagy stressz a szervezetnek, menetrendet nem írunk le, és orvosi vezetés nélkül rosszul sül el. Ez most sem változott.

A doktor úr a végén egy mondatot hangsúlyozott: a megoldás nem az lesz, hogy a belső működésünket átállítjuk, mert azt nem tudjuk átállítani. Az ember élete megváltozott, a szervezete nem. Erre az emberiségnek kell megoldást találnia, és ha ezt nem veszi figyelembe, akkor ebbe fog belefulladni.

A stresszválasz mozgással akar végződni. Ha az elmarad, benned marad, és másnap ugyanonnan folytatja. Azt az emailt megelőzni nem tudod. Az utána következő húsz percet viszont te osztod be.