A mozgás szerepe a daganatterápiában: amit sok beteg túl későn tud meg

A legtöbb ember számára a daganatos diagnózis után a mozgás az utolsó dolog, ami eszébe jut.

Teljesen érthető módon ilyenkor a kezelések, a vizsgálatok, a bizonytalanság és a félelem kerül a középpontba. Sok beteg úgy érzi, hogy pihennie kell, kímélnie kell magát, hiszen a szervezete éppen egy rendkívül nehéz küzdelmet vív.

Pedig a modern kutatások egyre határozottabban mutatnak egy meglepő irányba: a megfelelően megválasztott mozgás nemcsak a megelőzésben, hanem a daganatterápia támogatásában is jelentős szerepet játszhat. Sőt, bizonyos esetekben a rendszeres fizikai aktivitás mérhetően javíthatja a túlélési esélyeket és csökkentheti a kiújulás kockázatát.

 

Elsőre rossznak tűnik, de éppen ettől válik hasznossá

Sokan úgy gondolnak a mozgásra, mint valami egyértelműen pozitív dologra. Biológiai szempontból azonban a helyzet ennél árnyaltabb.

Amikor mozgunk, a szervezetet valójában stressz éri. Megemelkedik a pulzus, fokozódik az oxigénigény, nő bizonyos gyulladásos folyamatok aktivitása, és a sejteknek alkalmazkodniuk kell a terheléshez. Ez első hallásra nem hangzik túl kedvezően.

A kulcs azonban éppen az alkalmazkodásban rejlik. Az egészséges sejtek képesek reagálni erre a terhelésre. Aktiválják a saját védelmi mechanizmusaikat, javító folyamatokat indítanak be, és végül erősebben kerülnek ki a helyzetből, mint előtte voltak.

A daganatos sejtek viszont egészen másképp működnek.

 

Miért nem szeretik a daganatsejtek a mozgást?

A beszélgetés egyik legérdekesebb része az volt, amikor a daganatsejtek sérülékenységéről esett szó.

Kívülről úgy tűnhet, mintha ezek a sejtek rendkívül erősek lennének, hiszen folyamatosan növekednek és terjednek.

Valójában azonban sok kutató inkább úgy tekint rájuk, mint túlterhelt, instabil működésű sejtekre, amelyek a teljesítőképességük határán működnek.

A mozgás által kiváltott stresszhatásokat ezért jóval nehezebben viselik el, mint az egészséges sejtek.

Miközben az egészséges szervezet alkalmazkodik és fejlődik, a daganatos sejtek számára ugyanez a környezet kedvezőtlenebbé válhat.

 

A mozgás az immunrendszer egyik legerősebb szövetségese

Az immunrendszer folyamatosan figyeli a szervezetben zajló folyamatokat.

Feladata többek között az is, hogy felismerje és eltávolítsa azokat a sejteket, amelyek rendellenesen kezdenek működni.

A rendszeres testmozgás bizonyítottan fokozza bizonyos immunsejtek aktivitását, köztük azokét is, amelyek részt vesznek a daganatos sejtek felismerésében és elpusztításában.

Mit nyerhet a szervezet rendszeres mozgással?

• hatékonyabb immunműködést,
• jobb vérkeringést,
• kedvezőbb hormonális környezetet,
• alacsonyabb gyulladásszintet,
• jobb anyagcsere-folyamatokat.

Ezek a változások önmagukban is támogathatják a szervezet daganatellenes védekezését.

 

A mozgás és az áttétek kapcsolata

A daganatos betegségek egyik legnagyobb veszélyét az áttétképződés jelenti.

Amikor egy daganatból sejtek szakadnak le, a vér- vagy nyirokkeringés segítségével más szervekbe juthatnak, ahol új daganatokat hozhatnak létre.

A beszélgetésben elhangzott egy érdekes magyarázat: a mozgás során felgyorsuló vérkeringés olyan mechanikai terhelést jelenthet a keringő daganatsejtek számára, amelyet nehezebben viselnek el, mint az egészséges sejtek.

Bár a folyamat rendkívül összetett, a kutatások valóban azt mutatják, hogy a fizikailag aktív életmód számos daganattípus esetén összefüggést mutat az alacsonyabb áttétképződési és kiújulási kockázattal.

 

Mit mutatnak a tudományos eredmények?

A szakmai hitelesség kedvéért érdemes megvizsgálni, mit mondanak a nagy nemzetközi kutatások.

Az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) és több nagy epidemiológiai vizsgálat szerint a rendszeres fizikai aktivitás emlő- és vastagbélrák esetén összefüggést mutat a jobb túléléssel és az alacsonyabb kiújulási kockázattal. Egyes vizsgálatokban a fizikailag aktív betegek körében akár 30–50%-kal alacsonyabb halálozási kockázatot figyeltek meg az inaktív csoportokhoz képest. A kutatók ezt több tényező együttes hatásával magyarázzák: javuló immunműködés, csökkenő gyulladásszint, kedvezőbb hormonális környezet és jobb anyagcsere-folyamatok. (Schmitz KH és mtsai., CA: A Cancer Journal for Clinicians, 2019; Patel AV és mtsai., Journal of Clinical Oncology, 2019.)

Ez nem jelenti azt, hogy a mozgás önmagában gyógyítja a daganatot.

Azt viszont igen, hogy a modern onkológia egyre inkább a kezelés fontos kiegészítő elemeként tekint rá.

 

A hormetikus stressz: amikor a szervezet erősebbé válik

A biológiában létezik egy fogalom, amelyet hormézisnek neveznek.

Ennek lényege, hogy egy kisebb, kontrollált stresszhatás hosszú távon pozitív alkalmazkodást vált ki a szervezetből.

Pontosan ilyen a testmozgás is.

Az edzés közben fellépő átmeneti terhelés után a szervezet javító folyamatokat indít be:

• antioxidáns rendszereket aktivál,
• fokozza a sejtvédelmet,
• javítja az energiafelhasználást,
• és növeli a stressztűrő képességet.

Ezért van az, hogy egy jól megtervezett mozgásprogram hatása nem csupán az edzés ideje alatt érvényesül, hanem még napokkal később is kedvezően befolyásolhatja a szervezet működését.

 

Nem a teljesítmény számít, hanem a rendszeresség

A legfontosabb üzenet talán az, hogy nem maratonokat kell futni.

Nem kell élsportolónak lenni.

Nem kell minden nap kimerülésig edzeni.

A daganatok megelőzése és a kezelések támogatása szempontjából a rendszeres, az aktuális egészségi állapothoz igazított mozgás a lényeg.

A séta.

A kerékpározás.

Az úszás.

A nordic walking.

Vagy bármilyen olyan mozgásforma, amely hosszú távon fenntartható.

Mert a szervezet számára nem az egyszeri nagy erőfeszítés hozza a legnagyobb előnyt, hanem az a sok száz apró döntés, amikor újra és újra a mozgást választjuk.