Öt negatív lelet után kérdezett rá még egyszer, és ez mentette meg

Ebben az adásban dr. Mórik Gyula elmesélt egy esetet, ami a napokban történt a rendelésén. A történet egyetlen kérdés körül forog, és ez a kérdés bárkivel előfordulhat: mit tegyen az ember, ha a vizsgálatok sorra negatívak, de a rossz érzés nem múlik el?

 

A panasz, ami alig volt panasz

Egy hatvan év körüli férfi néhány hónapja figyelt fel valamire: rövid ideig tartó, bizonytalan, mellkasi kényelmetlenség. Hol volt, hol nem. Semmi komoly, semmi tartós.

Ennyi. Ez az a fajta tünet, amit a legtöbben elraknak maguknak „biztos a stressz" címszó alatt.

A beteg viszont elment az orvosához, és kért egy laborbeutalót.

 

Öt vizsgálat, és mind rendben

Innentől a történet abból áll, hogy sorra jönnek a megnyugtató eredmények:

A laborban a szokásos értékelés szerint nem volt érdemi eltérés. Az EKG rendben. A kardiológus küldte szívultrahangra: a korának megfelelő állapot, kóros eltérés nincs. Jött a terheléses EKG: teljesen rendben. Végül egy huszonnégy órás EKG és vérnyomásmérés: minden negatív.

A kardiológus felvetette, hogy stresszhatás lehet, ami észszerű magyarázat: amikor van feszültség, van panasz, amikor nincs, akkor nincs eltérés sem.

A vendég külön hangsúlyozta, és ezt érdemes szó szerint érteni: egyik orvos sem tévedett semmiben. Minden lépés megfelelt a szakmai előírásoknak, és a kardiológus kifejezetten alapos volt, hiszen ő maga vitte tovább a vizsgálatokat, amikor már nem lett volna muszáj.

Itt a betegek túlnyomó többsége hátradől. Öt negatív eredmény után ez teljesen érthető.

 

Még egyszer rákérdezett

A beteg emlékezett valamire, ami a műsorban elhangzott: egy negatív terheléses EKG önmagában nem zárja ki a szívkoszorúér-betegséget. Ezért megkérdezte, lehet-e még valamit nézni.

A kardiológus válasza az volt, hogy bár semmi nem indokolja, valóban van ennél alaposabb vizsgálat, és támogatta a kérést. Így került sor a koronária CT-re, ami a szívet ellátó ereket mutatja meg.

 

Amit a lelet mutatott

A vendég felolvasta, és a számok a leletből valók: kilenc szűkület.

Ebből három súlyos, 80 és 99 százalék közötti, az egyik egy főágon három centiméter hosszan. Több közülük csak részben meszesedett el, ami a vendég szerint azt jelenti, hogy az érfalon lévő lerakódás részben lágy, és egy ilyen bármikor leszakadhat.

A többi enyhébb vagy minimális. Öt negatív vizsgálat után.

 

Visszanézve voltak jelek, de egyik sem lépte át a határt

A vendég végigvette, mi látszott utólag. Ez a rész azért fontos, mert megmutatja, miért nem volt ez senki hibája.

A betegnek korábban jelentős túlsúlya volt. A családjában az édesapa és a testvér is szívinfarktuson esett át. A laborban tankönyvi vércukor mellett ott volt egy enyhe zsírmáj, egy enyhén emelkedett LDL, egy csökkent HDL, és utalás alvási apnoéra. A szívultrahangon az aortagyöknél meszesedés, ami a korához illik. A terhelésen a vérnyomása elég magasra ment fel, és a pulzusa lassabban állt vissza.

Egyetlen érték sem lépett ki a normálisnak nevezett tartományból. Külön-külön mindegyik jelentéktelen. Együtt viszont egy irányba mutattak.

 

Mit tanulhatunk belőle?

A negatív lelet azt jelenti, hogy az a vizsgálat nem talált semmit. Nem azt, hogy nincs semmi. Ez a különbség adta a történet fordulópontját.

Egy kérdés nem sértés. A beteg nem vitatkozott az orvosával, és nem gyógyította magát: megkérdezte, van-e még mit nézni. A kardiológus pedig támogatta. A történet nem az orvos ellenében működött, hanem vele együtt.

A több apró jel együtt többet mond, mint külön-külön. Ha több határérték közeli eredményed van, és mellé családi előzmény, arról érdemes beszélni az orvosoddal, még ha egyik érték sem „kóros".

És egy dolog, ami nem várhat: ha valakinek erős, tartós mellkasi fájdalma van, izzadással, nehézlégzéssel, rosszulléttel, az nem ez a helyzet. Az mentő, azonnal. Ez a történet a bizonytalan, jövő-menő, enyhe panaszról szól, amivel be lehet menni egy rendelésre.

 

Ki mit tett ebben a történetben

A vendég szerint ha nem lett volna a műsor, és ha a kardiológus nem lett volna ennyire lelkiismeretes, ezt a beteget belátható időn belül elveszítették volna.

Érdemes szétszedni, mert négy láncszem volt, és egyik sem hagyható ki.

A műsor adta a kiindulást. Megtanította a hallgatót arra, mit érdemes komolyan venni egy bizonytalan mellkasi érzésnél, és arra is, hogy egy negatív lelet nem zárja le a kérdést. Ez nem diagnózis, hanem annál korábbi: enélkül a lánc el sem indul. Nem megy be a rendelőbe, és nem kérdez rá a hatodik vizsgálatra.

A beteg vitte végig. Öt negatív eredmény után is kérdezett, amikor a legtöbben már megnyugodnának. Ez a kitartás az övé.

A kardiológus nyitotta ki az ajtót. Támogatta a kérést akkor is, amikor szakmailag semmi nem indokolta, és ő írta ki a vizsgálatot.

A lelet mondta ki, a kezelést pedig szakember vezeti: a beteg gondozása most kezdődött el, és a vendég szerint ez évekig tartó, közös munka lesz.