Nyáron kell-e D-vitamint szedni? A válasz nem a dobozon van

Ugyanaz az adag különböző emberekben különböző szintet hoz, ezért ezt az egy vitamint méréssel kell beállítani.

Az adást azzal kezdtem, hogy tudnék erre válaszolni, de nem fogok. Nem szerénykedésből: azért, mert a válasz nem olyan, amit egy műsorvezető odavethet.

A vendégemtől viszont megkérdeztem, hogy ő szed-e. Azt mondta, igen. Erre mondtam, hogy akkor én is szedek. Ez a fajta érvelés persze nem tudomány, de legyünk őszinték, sokan pontosan így döntik el.

Aztán kiderült, hogy pont ez a döntési mód az, ami nem működik. És nem azért, amiért gondolnánk.

 

A bőrszín többet számít, mint hittem

A doktor úrnak van egy olasz barátja, Roberto. Amikor nálunk járt, meglátta, miket szed a doktor úr, és rákérdezett a D-vitaminra. Aztán kinevette: nap, nap, onnan kapod.

Robertónak igaza is van, meg nem is, és a különbség nem csak a földrajz.

Minél világosabb a bőr, annál több D-vitamin termelődik ugyanannyi napozásra. A melanin ugyanis elnyeli azt az ultraibolya sugárzást, ami a bőrben elindítja a folyamatot. Ültess egymás mellé egy finn és egy dél-olasz rokont, süttesd őket ugyanannyi ideig úgy, hogy egyik se égjen le, és a finn teste ez alatt lényegesen többet fog termelni.

Amikor a doktor úr megkérdezte, tudtam-e erről, azt kellett mondanom, hogy nem. Ösztönösen hallottam már ilyet, de hogy ennyire így van, azt nem tudtam.

 

Napozással viszont nem lehet túltolni

Ez a jó hír, és fizikailag védve van.

Amikor a bőrben elindul a D-vitamin képződése, a folyamat egy ponton túl magától leáll: a keletkező előanyag a további napfény hatására nem D-vitaminná, hanem hatástalan melléktermékekké alakul. Ezért nem lehet a napon annyit ülni, hogy D-vitamin-túladagolás legyen belőle.

Ami napozásból származik, az tehát önmagát szabályozza. Ami tablettából, az nem.

 

Magyarországon viszont ősztől tavaszig nincs miből

A napból származó D-vitamin nem attól függ, hogy süt-e a nap, hanem attól, hogy milyen szögben.

Nálunk az őszi és téli hónapokban a nap olyan alacsonyan jár, hogy a szükséges hullámhosszú ultraibolya sugárzás nagy része nem jut le a felszínig. Hiába megyünk ki, hiába süt.

Ezért kérdeztem vissza az adásban, hogy jó, de nekem most Magyarországon mi a helyzet. A válasz az volt, hogy rosszul állunk.

 

És most jön az, amiért ezt a cikket megírtam

A hallgató azt kérdezte, mennyit kell szedni. A vendégem erre nem mondott számot, és jól tette, de az indoklás sokkal érdekesebb, mint egy szám lett volna.

Elkezdte átnézni a vonatkozó tanulmányokat, és két dolgot talált.

Az egyik, hogy a vizsgálatokban használt adagok elképesztően széles tartományban mozognak. A másik, és ez a fontos: ugyanaz az adag különböző emberekben nagyon eltérő vérszintet hozott. Az adásban két szám is elhangzott erre, ezért itt csak azt írom le, ami mindkét változatból következik: a különbség nem tizedszázalékos, hanem többszörös.

Vagyis nem arról van szó, hogy nem tudjuk a helyes adagot. Arról van szó, hogy nincs egy helyes adag, mert ugyanaz a mennyiség nem ugyanoda visz két embert.

 

Ezért ez az egyetlen vitamin, amit mérni kell

Ha valaki tartósan ugyanannyit szed, logikus lenne, hogy nála is ugyanoda áll be a szint, mint bárki másnál. Nem így van.

Ebből egyetlen gyakorlati következtetés van, és nem én mondom, hanem a vendégem mondta ki: el lehet kezdeni valahonnan, de utána vissza kell mérni. Vérvétellel, a kezelőorvossal egyeztetve, és nem közvetlenül a szedés megkezdése után, hanem annyi idő elteltével, amennyi alatt a szint be tud állni.

Ez az a lépés, ami a legtöbbször kimarad. Pedig e nélkül a doboz felirata csak annyit mond meg, mennyit veszünk be, azt nem, hogy hova jutunk vele.

 

Amit szándékosan nem írok le

Nem írok le adagot. Nem azért, mert titok, hanem mert a fentiekből épp az következik, hogy egy általános szám ebben a kérdésben félrevezet.

És nem írom le azt sem, hogy a D-vitamin mitől véd meg. Ebben a témában a megfigyeléses vizsgálatok és a beavatkozásos vizsgálatok nem ugyanazt mondják, tehát a „minél magasabb a szint, annál jobb" típusú mondat több, mint amit bizonyítottan tudunk. Az adásban is elhangzott egy ilyen, és tisztességesebb ezt itt kimondani, mint átvenni.

Ami viszont nem vitatott: hogy nálunk télen a napból nem jön elég, és hogy a szintet meg lehet mérni.

 

A doktor úr saját fenntartása

Egy mondatot érdemes idéznem az adásból, mert ritkán hangzik el ilyen.

Azt mondta, hogy ő maga nem nyilatkozhat szabadon, mert sok támadást kaptak, és volt, aki felszólította a műsort, hogy csak azt mondják, ami a dobozon áll.

Ezt nem panaszként mondom tovább. Azért írom le, mert megmagyarázza, miért nincs ebben a cikkben szám. Aki konkrét adagot akar, annak nem egy rádióműsor kell, hanem egy leletet és egy orvos.

Ha egyetlen dolgot érdemes elvinni innen: ne azt kérdezzük, mennyit szedjünk, hanem azt, hogy mennyi van bennünk. A kettő közül csak a másodikra van pontos válasz.