A fájdalom akkor is valódi, ha a lelet nem mutat semmit

Hónapok óta fáj valamid. Voltál orvosnál, volt vérvétel, volt képalkotó vizsgálat, és a leletekre mindenki azt mondja, hogy rendben vannak. Aztán valaki, jó szándékkal, kimondja azt a mondatot, ami után nincs hova menni.

Nincs neked semmi bajod. A Csak 10 perc augusztus 18-i adásában erről beszélgetett Szakács Tibor és Molnár József lelkész-lélekgyógyász. Az adás címe egy mondat volt, amit a beszélgetés végén sokan felírtak maguknak: amikor a lélek szenved, akkor a test jajgat.

 

Nem képzeled

Kezdjük a legfontosabbal.

Ha fáj, akkor fáj. A fájdalom nem attól lesz valóságos, hogy egy vizsgálat kimutatja, és nem attól lesz kitalált, hogy nem mutatja ki. Aki hónapok óta együtt él egy tünettel, az a saját testében tapasztalja meg minden reggel, hogy ez nem képzelgés.

A negatív lelet ugyanis nem azt jelenti, hogy nincs semmi. Azt jelenti, hogy az adott vizsgálat az adott dologra nem talált magyarázatot.

Ez a kettő nem ugyanaz, és a különbség sok ember életét könnyítené meg.

De rögtön tegyük hozzá azt is, ami nélkül ez a gondolat veszélyessé válik. Abból, hogy a lelki terheknek testi következményei lehetnek, nem következik, hogy nem kell orvoshoz menni. Éppen ellenkezőleg. Erre a cikk végén még visszatérünk, mert ez nem lábjegyzet, hanem a téma közepe.

 

Ahogy a tartós terhelés eljut a testig

Semmi misztikus nincs abban, hogy a lelki teher testi nyelven szólal meg.

A szervezetünk fel van készülve a veszélyre. Ha valami fenyeget, a test néhány másodperc alatt átkapcsol egy másik üzemmódba: gyorsul a szívverés, feszülnek az izmok, élesedik a figyelem, és minden olyan működés háttérbe szorul, amire ebben a pillanatban nincs szükség. Ez a rendszer évezredek óta jól szolgál minket, és pontosan azért működik ilyen gyorsan, mert rövid ideig tartó veszélyre készült.

A baj ott kezdődik, amikor a veszély nem múlik el.

Amikor valaki hónapokon át olyan helyzetben él, amelyben nem tud változtatni, a szervezet nem kapcsol vissza. A vészhelyzeti üzemmódból tartós alapállapot lesz. Ez pedig megjelenik az alvás minőségében, az izmok feszességében, az emésztés ütemében, a figyelemben, a türelemben, és abban is, hogy mennyire érzékenyen reagálunk a fájdalomra.

A test tehát nem kitalál valamit. Egy valóságos működés valóságos következményeit mutatja.

Ez megmagyarázza, miért érez valaki valódi testi tünetet tartós lelki teher alatt. Azt viszont nem mondja meg, hogy melyik betegség honnan ered.

 

Itt viszont meg kell állnunk

Az adásban elhangzott egy lista arról, hogy milyen betegségek mögött állhatnak lelki okok. Szerepelt benne a reflux, a gyomorfekély, az irritábilis bél szindróma, az ekcéma, a pikkelysömör, a magas vérnyomás, a szívritmuszavar, a fejfájás, a derékfájás és az asztma.

Ezzel a listával egy dolog a baj. Van rajta egy tétel, amiről ma már pontosan tudjuk, hogy nem így van.

A gyomorfekélyt évtizedeken át a stressz betegségének tartották. Aztán Robin Warren és Barry Marshall az 1980-as évek elején megtalálta a gyomorban a Helicobacter pylori nevű baktériumot, és bebizonyította, hogy köze van a fekélyhez. A felfedezésükért 2005-ben orvosi Nobel-díjat kaptak.

A Cochrane szisztematikus áttekintése szerint a nyombélfekélyek mintegy 95 százaléka és a gyomorfekélyek mintegy 70 százaléka kapcsolódik Helicobacter pylori fertőzéshez. (Ford és munkatársai, Cochrane Database of Systematic Reviews, 2016.)

Ez nem jelenti azt, hogy a fekélynek egyetlen oka van. Ugyanezek a számok mondják ki az ellenkezőjét is: ha a gyomorfekélyek hetven százaléka kapcsolódik a fertőzéshez, akkor a maradék harmaduk nem.

A tanulság mégis egyértelmű. A fekély legfontosabb, és sok esetben célzottan kezelhető tényezőjét évtizedekig nem kerestük, mert azt hittük, tudjuk a választ.

Érdemes ezen elidőzni egy pillanatra. Amíg a fekélyt egyszerűen stresszbetegségnek gondolták, sokan nem kapták meg azt a célzott kezelést, ami segített volna rajtuk.

Ez nem az adás cáfolata. Éppen ellenkezőleg: ez mutatja meg, miért fontos komolyan venni a testi kivizsgálást is akkor is, ha valaki tudja magáról, hogy nehéz időszakon megy keresztül.

A lista többi eleménél sem az a helyzet, hogy a lélek okozza őket.

A pikkelysömörnek, az asztmának és a magas vérnyomásnak jól ismert biológiai és genetikai tényezői vannak. A lelki terhelés szerepe ettől még valóságos: a pikkelysömörről készült szisztematikus áttekintés szerint a pszichés stressz a betegség megjelenésének és fellángolásának ismert kiváltó tényezője. (Stewart, Tong és Whitfeld áttekintése, International Journal of Dermatology, 2018.)

Kiváltó és okozó azonban nem ugyanaz.

A stressz lángra lobbanthat valamit, ami ott van. Nem ő rakta oda.

 

A szavaid nem térképek a szerveidhez

Elhangzott az adásban egy gondolat, ami elsőre nagyon meggyőző.

Eszerint a teszt te magad vagy: abból, ahogyan az állapotodról beszélsz, kiderül, mi áll mögötte. Aki azt mondja, hogy terheket cipel a vállán, annál a nyaki gerincben lesz a baj. Aki azt mondja, hogy valamit nem tud lenyelni, annál refluxban.

A megfigyelés egyik fele igaz és szép. A magyar nyelv valóban testi képekkel beszél a lelki terhekről. Nyomaszt valami. Görnyedünk a felelősség alatt. Torkunkon akad a szó. Ezek a szavak sokat elárulnak arról, hogyan éljük meg a helyzetünket, és egy jó beszélgetés tényleg indulhat innen.

Visszafelé azonban nem működik.

Abból, hogy valaki terhekről beszél, nem következik, hogy a nyaki gerincével van baj. A nyelvi kép nem szervtérkép, és nem is diagnózis.

És itt van az igazi kockázat. Aki elhiszi, hogy a saját szavaiból kiolvasta a betegsége okát, az könnyen úgy dönt, hogy már nem kell kivizsgálásra mennie. Hiszen tudja a választ.

Csak éppen nem tudja.

 

Az első lépés akkor is az orvos

Ha valakinek testi tünete van, az első lépés az orvosi kivizsgálás. Nem az önismeret, nem a beszélgetés, nem a cikkolvasás.

Ez akkor is igaz, ha valaki biztosan tudja magáról, hogy nehéz éve volt.

Ha a kivizsgálás nem talál semmit, az nem kudarc és nem szégyen. Két dolgot jelent. Az egyik, hogy a veszélyes okokat kizárták, és ez önmagában megnyugtató. A másik, hogy más irányba érdemes tovább nézni.

De a tovább szó a fontos benne.

A negatív lelet nem a vizsgálódás vége. Ha a tünet megmarad vagy változik, arról az orvost tudni kell. A lelki okok keresése nem a kivizsgálás helyett van, hanem mellette.

 

Amit a magány tesz hozzá

Az adás második fele arról szólt, ami az egészben a legjobban alátámasztható.

Molnár József arról beszélt, hogy régen a szomszéd átlátott a kerítésen, meg tudta kérdezni, mi a baj, és el tudta mondani, neki mitől lett könnyebb. Ma sokan úgy élnek egy lépcsőházban, hogy senkit nem ismernek benne.

Ez nem nosztalgia. Ez ma az egyik legkomolyabban vizsgált egészségügyi kérdés.

Az Egészségügyi Világszervezet szerint világszerte körülbelül minden hatodik ember érintett a magányban, és a szervezet becslése szerint a magány évente mintegy 870 ezer halálesethez köthető. A WHO úgy fogalmaz, hogy a társas elszigeteltség és a magány komolyan hat a testi és lelki egészségre, az életminőségre és a várható élettartamra, ugyanakkor létezik rá megoldás.

Ez utóbbi a jó hír ebben a történetben.

A megoldás ugyanis nem drága, és nem kell hozzá szakértelem. Egy közös túra. Egy este a barátokkal. Egy bemutatkozás a lépcsőházban. Az adásban elhangzott, hogy egy ponton túl már nem az számít, hova megyünk, hanem az, hogy kivel.

És ha valakinek most az jut eszébe, hogy erre nincs ideje, érdemes végiggondolni, mennyi időt tölt azzal, hogy a tüneteivel egyedül van.

 

Egy dolog mára

Ha olvasás közben eszedbe jutott egy tünet, ami hónapok óta veled van, akkor ma este egyetlen kérdés érdemes végiggondolni.

Nem az, hogy mit üzen a tested. Hanem az, hogy mikor voltál vele utoljára orvosnál.