Nincs oroszlán, és mégsem futsz el: így lesz a stresszből zsír

Dr Mórik Gyula szerint minden életkornak megvan a maga oroszlánja, csak a történet vége marad el, és ezért rakódik le a stresszből zsír.

Egy folytában azt hallgatom a Csak 10 perc rovatban, hogy amikor a stressz megjelenik az ember életében, akkor felturbózza magát a szimpatikus idegrendszer, jön a harcolj vagy menekülj, mert jön az oroszlán.

Jó. Csak én próbáltam összefüggést keresni a mostani világunkban, és ott nincs oroszlán.

Akkor ki kerget? Van Facebook, TikTok, Instagram, ott nincs oroszlán, de van stressz. Ezt szerettem volna, ha valaki összeilleszti nekem a mai élettel. Azt is kikötöttem, hogy nem akarok a műsorból riogatást, és nem fogok azért aggódni, mert ötszáz évvel ezelőtt valaki rohangált egy oroszlán előtt.

A válaszból az lett, hogy az oroszlán nem tűnt el. Csak átalakult.

 

Minden életkornak megvan a saját oroszlánja

Dr Mórik Gyula ott kezdte, ahol a legtöbben nem számítanák: az óvodában, amikor elveszik tőled a piros építőkockát. A kisebb gyerek ilyenkor még odamegy és visszaszerzi, tehát van a történet végén valamilyen mozgás.

Aztán jön a felelés előtti félelem, és ott már nem fut senki sehova. Jön a rossz jegy, és az az attól való félelem, hogy mi lesz otthon. Ma pedig ott van az iskolai zaklatástól való félelem is.

A következő a közösségi média, és erről ebben a rovatban korábban is beszélgettünk: azt is stressz látni, hogy másnak milyen élete van, vagy inkább milyen élete látszik. A fiataloknál ehhez jön még az, hogy kimaradok, kihagynak, kizárnak.

Később az oroszlán az, hogy lesz-e munkám, lesz-e párkapcsolatom, vagy éppen hogy a meglévővel mi lesz. Utána a munkahelyi és a magánéleti gondok.

A doktor úr a sajátját is elmondta. Négy gyermeke van, és amikor egymás után belekerültek a megyek bulizni című történetbe, nem tudott normálisan aludni: nézte az órát, amíg nem tudta biztosan, hogy a gyerek haza tud érni. Aztán jön a nyugdíjas kor, és ott is van, miért aggódni.

Nem tudok olyan életkort mondani neked, ami nincs tele oroszlánokkal. Ez az ő mondata, és ez a cikk gerince.

 

A kör, ami a zsírnál zárul be

Az élettani részt a rovatban már végigvettük, úgyhogy itt csak a lényeg: a kortizol feladata, hogy üzemanyagot adjon az izomnak a harchoz vagy a meneküléshez, és ehhez megemeli a vércukrot.

Most jön az, ami ebben az adásban új volt nekem.

Ha a történet végén nincs izommunka, akkor a cukor ott marad a vérben. El kell onnan tüntetni, tehát jön az inzulin. És ha sok inzulin jön, akkor abból zsír lesz.

Itt zárul be a mai kor köre, és ez a kör nem a tányérnál kezdődik, hanem a telefonnál. A doktor úr még egy fokkal rosszabbat is hozzátett: ebben az állapotban a szénhidrát utáni vágy is megnő, vagyis a szervezet pont abba az irányba lök, ami a kört újra megindítja.

 

Az ejtőernyő, ami lezárja a történetet

Ez volt a beszélgetés legemlékezetesebb része, és a doktor úr saját élménye.

Ejtőernyős tanfolyamra járt, és miközben ő még ernyőt hajtogatni tanult, a tapasztaltak már ugrottak. Az ernyő kinyílásakor pedig ordítás hallatszott a levegőből, amit lentről jól hallani. Ő azt gondolta, hogy ez fölösleges menősködés.

Aztán ugrott. Benne volt az óriási stressz, zuhant, és amikor kinyílt az ernyő, ő is ordított. Nem azért, mert úgy döntött. Feltört belőle.

A magyarázata szerint ez a történet vége, és éppen ez az, ami ma elmarad. A nagyon magas stresszhormonok után megjelenik az endorfin, egy belső morfin, és azzal a stresszhelyzet le is záródik. Innen a mondat, amit a földre érkezés után mondott: ez fergeteges volt, újra lehet hajtani az ernyőt, és menjünk.

Ezt a cikk a doktor úr magyarázatának adja át, nem mérésnek: az ejtőernyős ugrásokat vizsgáló munkákban a kortizolt és a szimpatikus idegrendszeri jeleket mérték, nem az endorfint. A gondolat lényege viszont nem a hormon neve, hanem a szerkezet. A régi stresszhelyzetnek volt vége. A mainak nincs. Nincs futás, nincs megérkezés, nincs megkönnyebbülés, és a kortizolszint ott marad, ahol volt.

 

Három oldalról lehet hozzáfogni

A doktor úr szerint ha az ember nem tesz ez ellen tudatosan, akkor benne marad. Három irányt mondott.

Az első a tudatos stresszkontroll. Mindenki tanulja meg, hogy nála mi segít, például a légzéstechnikák közül. És van egy mondata, amit ő maga is elcsépeltnek nevez, mégis ez maradt meg belőlem a legjobban: ha valaki más miatt bosszantod fel magad, akkor más butasága miatt magadon állsz bosszút.

A második, hogy a vércukrot valahova el kell tüntetni. Itt lett a beszélgetés egészen gyakorlati. Nem edzésről van szó, hanem arról, hogy nagy izmokat mozgassunk meg: vádliemelés a széken ülve vagy állva, le vagy fel az irodaházban, pár mozgásforma akár félrevonulva. Felbosszant a vezetőd, és utána megmozgatod a vádlidat.

Erre van is mérés, és érdemes pontosan odaírni, mit mér. Hamilton és munkatársai 2022-ben az iScience című lapban azt vizsgálták, mi történik, ha az ülő ember célzottan a vádli mélyebb izmát (a lábszár szolézus izmát) dolgoztatja. Az eredmény nagy: a cukorterhelés utáni vércukor-emelkedés 52 százalékkal, az inzulinszint 60 százalékkal volt alacsonyabb. Két kis vizsgálatról van szó, tíz és tizenöt résztvevővel, és ami a legfontosabb: a résztvevők nem néhány vádliemelést csináltak, hanem órákon át, folyamatosan, visszajelző műszerrel tartották a mozgást. A szerzők maguk írják le, hogy ez laborkörülmény, és hogy az eredményt nem lehet átvinni minden más lábmozgásra.

Vagyis az irány megalapozott, a konkrét szám nem a vádliemelés árcédulája. Amit ebből vinni lehet: a lábunkban van egy izom, amelyik képes elvinni a vérből a cukrot, és ez ülve is mozgatható.

A harmadik a tudatos szénhidrát-kontroll, és a doktor úr szerint ez a legnehezebb, mert itt az ember a saját biológiai programja ellen dolgozik. A doktor úr rám is nézett ennél a pontnál, és igaza volt: ilyenkor nagyon nehéz jó döntést hozni.

 

Amit este kipróbáltam

Az előző adás után elgondolkodtam azon, hogyan lehetnék úr magamon úgy, hogy nem vacsorázom. Bizonyos helyzetekben ezt nagyon nehéz megcsinálni, és én nem is ezt választottam.

Azt döntöttem el, hogy este elmegyek egy nagy sétára. És a séta elvette az éhséget. Jólesett, és utána sokkal jobban aludtam.

A doktor úr szerint ennek megvan a magyarázata: a sétának nyugtató hatása is van, és vércukorcsökkentő hatása is, tehát minden abba az irányba megy, hogy nyugodtabb legyen az alvás. Egy estéről beszélek, nem vizsgálatról, de a séta időpontjáról van mérés is. Engeroff, Groneberg és Wilke 2023-as áttekintése a Sports Medicine című lapban nyolc vizsgálat 116 résztvevőjének adatait vetette össze, és azt találta, hogy az étkezés UTÁNI mozgás csökkenti a vércukor-emelkedést, az étkezés előtti viszont nem jobb, mint a semmittevés. A sorrend tehát nem mindegy: a séta a vacsora után ér a legtöbbet.

Oroszlán nincs. Vacsora utáni séta van.