Miért dönt a szín olyasmiről, amiről azt hisszük, az ízlésünk dönt, és mit üzen a zöld meg a piros.

Volt egy ismerősöm, aki hetekig mesélte, hogy milyen rossz az a belvárosi étterem. Az ételre panaszkodott. Amikor rákérdeztem, mi volt pontosan a tányérján, nem emlékezett.

Erről jutott eszembe az a beszélgetés, amit Molnár József lelkész, lélekgyógyász barátommal folytattam a Csak 10 perc rovatban. Ő azzal kezdte, hogy az utóbbi időben, ahogy jár-kel a városban, elcsodálkozik rajta, mennyire bevállalósak lettek az emberek a színekkel. És hogy ez egy teljes adást megér.

Megért kettőt.

 

Van egy mondat, amit szinte mindenki kimond

„Rám ez nem hat."

Ezt szoktuk mondani a színekről. Hogy minket nem a csomagolás győz meg, hanem a tartalom, nem a falfesték, hanem az étel, nem a logó, hanem a szolgáltatás.

Egy mérés viszont mást mond.

Satyendra Singh 2006-os tanulmánya (Impact of color on marketing, Management Decision) azt mérte, hogy az első benyomásunkat kilencven másodpercen belül alakítjuk ki egy emberről vagy egy termékről, és ennek az ítéletnek 62 és 90 százalék közötti része kizárólag a színen múlik.

Figyelj a megfogalmazásra, mert ez a lényeg: nem azt mondja, hogy a vásárlásaink nyolcvan százaléka a színen múlik. Azt mondja, hogy a legelső, másfél percen belüli ítéletünk múlik rajta ekkora arányban. Utána persze jön a tartalom. De addigra már eldőlt, hogy egyáltalán megnézzük-e.

Ezért nem lehet a kérdést azzal elintézni, hogy „rám nem hat". Hat, csak nem ott, ahol keressük.

 

Pont ezért tud bántani

A beszélgetés közben fogalmazódott meg bennem, hogy a szín tulajdonképpen fegyver. Lehet vele valamit szeretetteljessé tenni, és lehet vele bántani is.

Gondolj arra, amikor bementél egy helyre, és rögtön azt érezted, hogy ez téged frusztrál. Nem tudtad megmondani, miért. Aztán soha többé nem mentél vissza.

A legnagyobb baj az, hogy nem a színre fogtad. Az ételre fogtad, vagy az árura, vagy a kiszolgálásra. A hely elvesztett egy vendéget úgy, hogy közben az étel és a kiszolgálás rendben volt.

Ez mindkét irányban igaz. Ha valaki szívesen jár vissza egy üzletbe, ott jó eséllyel már nem is nézi annyira az árakat.

 

Ugyanaz a szín, másik országban mást jelent

A másik dolog, ami a beszélgetésből megmaradt: a színek jelentése nem természeti törvény, hanem tanult kód. A kultúránk része, a szocializációnké.

Van egy közös kedvenc filmünk, a Bazi nagy görög lagzi. Abban a görög család beköltözik egy amerikai utcába, és kék-fehérre festi a garázsajtót. Nem mondanak hozzá semmit. Mégis mindenki tudja, kik laknak ott.

Amikor valaki messzire költözik, ezt a kódot is újra kell tanulnia. Ami nálunk a vidámság, az máshol a gyász.

És ugyanezt a kódot használjuk egymásra is. „Szürke egér." „Vörös démon." „Színt hoztál az életembe." Színnel mondunk véleményt emberekről, úgy, hogy közben azt hisszük, csak egy fordulat.

 

A zöld

A zöld a megújulás, a harmónia és a nyugalom színe. Sokan a természet alapszínének érzik, és a békével is összekötik.

A sötétebb árnyalata viszont már mást üzen: férfiasságot, konzervativizmust, jólétet.

A belsőépítészek azért nyúlnak hozzá szívesen, mert a legtöbb ember számára természetes közeg. A beszélgetésben az is elhangzott, hogy a kórházakban régóta használják, abból a megfontolásból, hogy a betegeknek megnyugtató.

 

A piros

A piros figyelemfelhívó, és ezt nem véletlenül tanultuk meg: a közlekedési táblák széle is piros, hogy észrevedd.

Szerelem, szenvedély, dinamizmus, erő, kaland. Ösztönöz, lelkesít, önbizalmat ad.

És van egy tulajdonsága, ami mindenkit érint, aki elad valamit: cselekvésre ösztönöz. Ezért piros a leértékelés, ezért piros a „bombaár", és ezért szereti az élelmiszeripar, mert étvágyat is fokoz. Ebből következik a leghasznosabb praktikus tanács, ami a beszélgetésben elhangzott: ne menj éhesen boltba.

Egy apró megfigyelés a végére: amikor szürkülni kezd, a piros az első szín, amit elveszít a szemed. A szivárvány legfelső sávja viszont mindig piros.

 

Amit ma meg tudsz nézni

Ez a beszélgetés nem ért véget, a következő adásban folytattuk, a kékkel, a sárgával és a többivel.

Addig viszont van egy feladat, ami tíz percbe belefér.

Nézz körül abban a térben, ahol az ügyfeleid, a vendégeid vagy a családod tölti az idejét. Ne azt kérdezd, hogy szép-e. Azt kérdezd: mit üzen, mielőtt bárki egy szót is szólna?

Mert üzen valamit. A kérdés csak az, hogy azt-e, amit szeretnél.