Molnár József - lelkész, lélekgyógyász, alternatív pszichológiai tanácsadó

A nyári románcok árnyoldala: ezért csalódik annyi szingli

Miközben sokan életük nagy szerelmét keresik, a másik fél gyakran csupán egy kellemes nyári kalandot lát az ismerkedésben. És éppen ebből a különbségből születnek azok a lelki sérülések, amelyek még ősszel is fájhatnak.

A szeretet vagy a félelem tart fogva? – Amikor a kapcsolat fontosabb lesz önmagadnál

Ilyenkor valaki annyira függ egy másik ember jelenlététől, véleményétől vagy szeretetétől, hogy saját önértékelése gyakorlatilag ettől válik függővé. Nem önmagából meríti az önbizalmát, hanem abból, hogy a másik hogyan látja őt.

„Nem antiszociális, csak nehéz természet?” – A jel, amit sokan félreértenek

Az antiszociális személyiségzavar a személyiségzavarok egyik formája, amelyet a szakirodalom szerint a társadalmi normák figyelmen kívül hagyása, az empátia hiánya, a manipuláció és a mások érdekeinek semmibevétele jellemez. A beszélgetésben elhangzottak szerint a népesség körülbelül 3 százalékát érintheti, és a férfiaknál jóval gyakoribb jelenség.

„Emberek között is lehet valaki teljesen egyedül” — így alakul ki lassan a magány

A magány ma már nem kizárólag az idősek problémája. Nem csak azé, aki egyedül él egy kis lakásban. Egyre több fiatal, középkorú, sikeresnek tűnő ember is küzd vele — csendben, láthatatlanul.

A rádióműsor beszélgetése pontosan erről szólt: hogyan jut el valaki odáig, hogy már nemcsak egyedül van, hanem valóban magányossá válik.

„Nem az én dolgom” — pedig lehet, hogy épp most lenne szüksége valakinek rád

Az elhanyagolás nem mindig látványos. Nem mindig jár kiabálással, könnyekkel vagy drámai jelenetekkel. Sokszor csak egy gyerek van ott egyedül. Vagy egy idős ember, akire már senki nem nyit ajtót. És közben mindenki azt gondolja: biztos megoldják.

„Mindenki engem néz” – emberek milliói élnek ezzel a rejtett félelemmel

Sokan azt hiszik, a szociális fóbia egyszerű félénkség. Pedig vannak emberek, akik számára egy bemutatkozás, egy megszólalás vagy akár egy közös ebéd is valódi testi pánikot okoz. A legijesztőbb az egészben, hogy kívülről sokszor semmi nem látszik — belül azonban az érintettek szó szerint túlélő üzemmódban működnek. Ez a cikk megmutatja, mi történik valójában azokkal, akik úgy érzik: „mindenki engem néz.”

A túlsegítés veszélyesebb lehet, mint gondolnád — szakértő figyelmeztet

Vannak emberek, akik mindig ott teremnek, ha baj van. Tanácsot adnak. Megoldást keresnek. Intézkednek. Segítenek.

Elsőre ez szerethetőnek tűnik.

Csakhogy van egy pont, amikor a segítség már nem támogatás — hanem nyomás. Amikor valaki akkor is „megmenteni” akar, amikor senki nem kérte rá.

Ne várd meg a tragédiát! A hiba, amit a legtöbb család elkövet, ha betegség üti fel a fejét

„Majd mi megoldjuk egyedül.” „Nem akarom terhelni a szeretteimet.” Ismerős mondatok? Amikor egy családban kiderül egy betegség, az első reakció gyakran a bezárkózás. De vigyázat: a statisztikák és a szakértők szerint ez az az út, ami egyenesen a családi kapcsolatok teljes megromlásához és a segítők idő előtti kiégéséhez vezet.

Valóban te vagy a hibás? A módszer, ami tükröt tart a család elé, és megmentheti a romokban heverő házasságot

„Én keresem a pénzt, te meg csak otthon vagy a gyerekekkel!” Ismerős mondat? Egyetlen ilyen kijelentés elég ahhoz, hogy egy egyébként szerető kapcsolatban is elszabaduljanak az indulatok. De vajon mi történik akkor, ha a konfliktusokat nem egy steril rendelőben, hanem a saját nappalinkban, a gyerekek jelenlétében kell szembenéznünk?

Rádiótörténeti tabudöntés 2. rész: Amit a sírkövön a legtöbben észre sem vesznek, pedig az az életünk lényege

Van egy apró, alig pár centiméteres vonal, ami mellett nap mint nap elsétálunk a temetőben. Mindenki a dátumokat figyeli, a számokat bűvöli, pedig a titok nem ott rejlik. Ez a kis kötőjel őriz meg mindent, amik valójában voltunk.

Rádiótörténeti tabudöntés: Amiért nem merünk beszélni a halálról és az elmúlásról

Van egy téma, amiről a társadalmunk mélyen hallgat. Egy fal, amibe előbb-utóbb mindenki beleütközik, mégis úgy teszünk, mintha nem létezne. A halál nem válogat, mégis teljesen eszköztelenek vagyunk, amikor megérkezik a nappalinkba.

Kiégés és pihenés hiánya: miért veszélyes, ha soha nem állsz meg?

Van egy mondat, amit ma egyre többen mondanak ki büszkén, szinte státuszszimbólumként:

„Nincs időm pihenni.”

Első hallásra ez elkötelezettséget, szorgalmat, ambíciót jelent. A valóságban azonban sokszor egészen mást takar: egy olyan életformát, amely hosszú távon nem fenntartható, és amelynek az árát szinte mindig az egészség, a kapcsolatok vagy a mentális állapot fizeti meg.